A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lehet mindenről konferenciákat tartani, az elvtársi légkörnek, az emberi kapcsolatoknak kellene olyannak lennie, hogy ülésen kívül is, nem hivatalosan is meg lehessen mondám egymásnak azokat a kisebb-nagyobb hibákat vagy tanácsokat, amit szükséges megtenni. Ezt javaslom és tanácsolom a Politikai Bizottságnak is. Ugyancsak szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a Politikai Bizottság nagyon helyesen jobban támaszkodik arra, hogy önálló a kormány, szakszerveztek önállóan lépnek fel, a KISZ új törekvéseket próbál megvalósítani, a népfront új javaslatokat tesz, ezt támogassa, ösztönözze, de legyen egyik törvénye a mi munkánknak, hogy az állandó konzultációkban, állandó elvtársi együttműködésben, enélkül nem lehet, mert eltérnek az álláspontok, szétesik az a rendszer, amely pedig az első számú segítőnk lenne. Kedves Elvtársak! Köszönöm szépen. IVÁNYI PÁL elvtárs: Felszólalásra következik Nyers Rezső elvtárs, utána Katona Béla elvtárs. NYERS REZSŐ elvtárs: Kedves elvtársak! Grósz elvtárs előadói beszédével egyetértek, a beterjesztett anyagot az időszerű politikai kérdésekről még további munkára, sőt javításra ajánlom a vita alapján, és azután kiküldeni a pártszervezeteknek. Tehát egyetértek Grósz elvtárs ezen javaslatával. Az egész beszédet üdvözlöm abból a szempontból, hogy bizonyos változtatást jelent a befelé fordulásból az akciópárt jelleg kialakítása felé, amire nagyon nagy szükség van ma. Úgy érzem, egész helyzetünknek jellemzője, hogy külpolitikai pozíciónk szinte hétről hétre javul, újabb és újabb eredményeket értünk el. Belpolitikai helyzetünk hétről hétre romlott, vagy legalábbis van olyan hét, hogy nem romlik, de nem javul. Ez egy súlyos ellentmondás, belpolitikai aktivitással lehet kiküszöbölni. Grósz elvtárs ezen folyamatnak arra a részére világított rá és véleményem szerint helyesen, hogy a gazdasági és politikai folyamatok összhangja, egymás segítése veszélybe került, aszinkronitás van a fejlemények között, ezt helyre kell állítani. A magam részéről elismerve, hogy ez — hogy is mondjam csak, első látásra — ütemprobléma, én mégis azt mondom, ez mélyebben nézve, nem ütemprobléma, hanem szervezettség, politikai koncepció kidolgozásának és érvényesítésének a kérdése. Egyáltalán nem hiszem, hogy a politikai folyamatokat úgy lehetne szorosan gyeplőszáron tartani, mint amennyire azért a gazdaság a válságos helyzet ellenére is, még mindig az irányítottság állapotában van, szerencsénkre. Nagy szerencsénkre, meg kell mondjam, és úgy is kell tartani. De a politikában nem lehet ezt csinálni. A politika autonóm tényezők sokaságának az egymásra hatásából, sokszor egymást keresztező tevékenységéből alakul ki. Ebben a pártpolitika eddig nem tudott olyan hatást kibocsátani, hogy rendező hatása lett volna, ezen kell javítanunk. Azt gondolom, hogy a Politikai Bizottság munkájában — tapasztalatom szerint — komoly eredmények vannak, a párton belüli demokrácia, türelem kialakításában, ideológiai kérdések boncolgatásában, jó irányú boncolgatásában. Abban is, hogy a pártszervezeteknek nagyobb szabadságot biztosítottunk, de komoly gyengeségeink vannak. Ez a munka, amit itt ma folytatunk a Politikai Bizottságban, úgy érzem, hogy nem kielégítő, mert az eredmény nincs. Nem látszik, hogy az eredmény a küszöbön lenne, úgyhogy ezt kell mondani. Eredményszemléletben nem jó. A Központi Bizottság a bírálatával segített eddig is, de őszintén szólva, a Központi Bizottság sem tudott — már mint mi, úgy értem magunkat is beleértve — nem tudtunk igazán alkotó periódusba eddig átlépni. 74