A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

menynek tekinthető az is, hogy a szervezetek nagyobbrészt elfogadták: konfliktusok nemcsak politikai természetű kérdésben jöhetnek létre, hanem nagyobb az esélye annak, hogy gazdasági vagy szociális konfliktusok keletkeznek. Ezért a legutóbbi tárgyalásokon már nem lehetett merev elzárkózást tapasztalni attól, hogy a gazdasági válság kezelésének, elhárításának a kérdéseiről legyen szó. Az MSZMP szempontjából ez azért lenne fontos, hogy világossá váljon, tulajdonképpen nincs alternatív elképzelés a szervezetek kezében erre vonatkozóan. Még fontosabb lenne az, hogy egy választási időszakban szükség szerint felerősödő szociális demagógiát mérsékelni lehessen. Tehát valamilyen önmérsékletet és a szociális konfliktusok erőszakos kezelését kizáró mechanizmust megpróbáljunk kialakítani. Az a véleményünk, hogy ezekről a kérdésekről akkor is tárgyalni kellene, ha nagy valószínűséggel a következő választásokig nem fejezhetők be ezek a megbeszélések. Lengyelországban is folytak erről tárgyalások, ott maradt a legtöbb nyitott kérdés, de sok ponton közelíteni lehetett a nézeteket egymáshoz, és fontos lenne, hogy egy választások utáni esetleges kormányzati együttműködéshez bizonyos legkisebb közös többszöröst megpróbáljunk már ebben az időszakban kialakítani. Célul tűztük ki annak a kipuhatolását, hogy van-e valamelyik szervezet részéről szándék választási együttműködésre, esetleg közös választási listának a kialakítására. Azt tudom mondani, hogy ilyen szándék ma az országos vezetőségek esetében nincs. Ami nem zárja ki azt, hogy vidéken, vagy helyileg a különböző politikai formációk esetleg ilyen megállapodást köthessenek egymással. Ugyanakkor ma az sem látszik reális veszélynek, hogy az ellenzéki szervezetek, vagy ezek egy része valamilyen választási szövetséget hozna létre az MSZMP ellenében. Ma azt a törekvést lehet tapasztalni, hogy mindenki a saját maga megméretésére törekszik, mindenki az MSZMP-től akar szavazatokat elnyerni, értelemszerűen, és e tekintetben elég nagy magabiztosság tapasztalható; általában két számjegyű választási eredményeket prognosztizálnak ezek a szervezetek saját maguknak, és 10—30% közötti arányokról beszélnek. Ami a választások utáni esetleges koalíciós együttműködést illeti, erre vonatkozóan többé-kevésbé határozott szándékot az úgynevezett történelmi pártoknál lehet tapasztalni. Tehát a Szociáldemokrata Pártnál, a Független Kisgazda Pártnál, illetve a Néppártnál van erre vonatkozó szándék, de ezek a pártok is egyelőre olyan pozícióra helyezkedtek, hogy a kérdésről tárgyalni ma nem időszerű, a választási eredmények ismeretében kell visszatérni erre. A Magyar Demokrata Fórum esetében e tekintetben tartózkodó magatartást lehet tapasztalni. Valószínűsíthetően a Magyar Demokrata Fórum arra a következtetésre jutott, hogy egy olyan időszak előtt állunk most a belpolitikában, amikor az MSZMP-vel koalícióba lépő erők szükség szerint fel fognak morzsolódni. Ezért nem áll érdekükben koalíciós kapcsolatot kialakítani: egy konstruktív ellenzéki pozíció egy hosszabb távú elgondolásba jobban beilleszthető. A Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ esetében azt lehet elmondani, hogy radikalizálódik az álláspont. A vezetésen belül is olyan hangsúlyeltolódás ment végbe, amelyik a szélsőséges nézetek képviselőit juttatta pozícióba. Ez világosan kiderül most már egyre inkább a különböző megnyilatkozásokból, utalnék a május 1-jei Jurta Színházban megtartott fórumra, ahol Kónya úr, aki a Független Jogász Fórum képviselője, és a Szabad Demokraták Szövetségének a tagja egyben,

25 a gyengébbek kedvéért világossá tette, hogy mit kell érteni a politikai rendszer radikális átalakításán: rendszerváltozást. És ez nem 854