A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

zat.

30 Nem tudom, mit segít. Szerintem nem segít. De akarok még én valami más dolgot mondani. Elvtársak! Én azt mondom, hogy drukkolunk a peresztrojkának, Gorbacsov elvtársaknak, de most már egyre jobban halljuk, hogy a téma még nincs ám ott lefutva. Kérem szépen, reméljük, hogy sikerre vezetik ezt az új kurzust, de ha ne adj isten nem következne az be, nekünk akkor sem szabad lesz majd visszarendeződni, hanem akkor is a mi utunkat és a mi választott utunkat kell járni. Ez nekem szent meggyőződésem. Elvtársak! Nagyon sok mindent lehetne még mondani, de én is tényleg most már befejezem. A következő két dolgot, egy megjegyzést és egy javaslatot szeretnék tenni, hogy biztos gondol majd rá Grósz elvtárs, nem mondok én semmi különösebbet, de azt hiszem, hogy ebben az esetben nem szabad lesz általában kérni csak a Központi Bizottság állásfoglalását, hanem úgymond parlamenti módszerrel bizonyos részletnek tűnő kérdésekben, tehát egyes kérdésekben külön is szavazásra kell a témát bocsátani. Ez az egyik dolog. A másik, én elfogadásra ajánlanám, amit Romány elvtárs mondott erről a városi meg megyei titkári értekezletről. A pártértekezlet helyett, illetve Berecz elvtárs mondta talán, hogy még abban nem kellene állást foglalni, elképzelhető ez is, az is, de amit Romány elvtárs mondott, az egy megszívlelendő dolog. Én nem tudom, hogy ez a hármas bizottság, ez a trojka segít valamit, vagy nem segít, nekem kétségeim vannak, ha így dönt a KB — lehet. Kérem szépen egy megjegyzés és befejezem. Elvtársak! Veszek egy mély lélegzetet. Egyre többen mondják és kérdezik tőlem, de lehet, hogy nem csak tőlem, hogy mi van Kádár elvtárssal? Mert ugye nyilvánosságra hoztuk, szóvivőnk nyilatkozott, meg itt elhangzik, hogy betegsége miatt van távol, de a közvéleményben elvtársak és a pártközvéleményben is hovatovább Kádár elvtárs távoliétejpolitikai kombinációkra ad alkalmat. Gyógyuljon meg persze minél hamarabb! En is azt kívánom, de azért erre a körülményre is talán oda kellene figyelni. Én nem megidézni akarom őt, mint az irodalmi újság egyik cikkírója, tanúként, de amennyire csak tudna, vagy az egészsége megengedné, jó lenne, ha köztünk lenne, és segítene nekünk a múlt értékelésében is, a jelen helyzet értékelésében is, és a jövő feladatainak a meghatározásában is. Köszönöm szépen. rVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen Korom elvtárs felszólalását. Horn Gyula elvtárs következik, utána Ormos Mária elvtársnő. HORN GYULA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, én mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét, de nem tudom azt elfogadni, hogy erről az ügyről hallgassunk, és csak itt nyilatkozgassunk ebben a teremben, bármilyen politikai kérdésről is legyen szó. Nem véletlenül vetettem föl a KB-ülés kezdetén azt, hogy hogyan kezeljük a nyilvánosságot. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert szerintem nem is viselné el már a párt mai helyzete és stílusa, ha minket megkérdeznek, bármelyikünket, azt mondjuk, hogy erre nincs válaszunk. Amit én viszont rendkívül fontosnak tartok, hogy amit itt ma kialakítottunk vagy kialakítunk ezzel kapcsolatos álláspontot, ahhoz tartsuk magunkat, és annak szellemében nyilatkozzunk. Nem szoktam dicsérgetni — elnézést—, de számomra egy kifejezetten jó megfogalmazás, platform, állásfoglalás, amit a Grósz elvtárs előterjesztett. Mértéktartó, helyére teszi a dolgokat és a mai helyzetben mértéktartás, amikor ennyire felzakla61