A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nális, a döntést messze megelőző állapotban vannak. Az is gond, hogy egyes magas beosztású pártás állami funkcionáriusok, vezetők maguk is gyakran elsietetten és „túlbuzgón" nyilvánulnak meg. Egyes sajtótermékek alaptalanul támadják a fegyveres erőket, ezen belül a Néphadsereget. Ezért a káderkiválasztásra, az újságírók, riporterek politikai és etikai felkészítésére, a valós helyzetet tükröző minőségi munkájukra, nem utolsó sorban anyagi elismerésükre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani, olyan értelemben is, ahogy az írásos előterjesztés ezt felveti. Javaslom továbbá, hogy a készülő tájékoztatási törvény ne csak a vonatkozó nemzetközi okmányokkal összhangban lévő sajtószabadságra, hanem annak korlátaira, a riportalanyok védelmére (felvilágosítás, válaszadás kötelességének a téma titkossága és más — megalapozott indok miatti — megtagadása vagy elhalasztása, a megnyilatkozások anyagának nyilvánosságra hozatal előtti megtekintése stb.) is terjedjen ki. Ide tartozóan lényeg, hogy a törvény tartalmazza majd a sajtó felelősségének és magatartási normáinak meghatározását, továbbá az állami felügyeletet gyakorló szerv hatáskörének egyértelmű rögzítését is. A politikai nyilvánosságról és a tájékoztatási törvény politikai irányelveiről szóló anyagban vannak számomra nem eléggé érthető kitételek, mondatok is. (Ilyen pl. a 3. old. 1. bekezdés, illetve az 5. old. első bekezdés utolsó mondata. Jelzett az én anyagomban.) A második anyaghoz: a párt sajtópolitikájának elveiről és a pártsajtó fejlesztéséről szóló írásos anyaggal a szóbeli előterjesztéssel alapvetően egyetértek. Az MSZMP igen korrekten és igazi partnerkéntjár el, amikor a 3. old. utolsó bekezdésében foglalt elkötelezettségéről és támogatásáról tesz tanúbizonyságot. (Saját anyag 3. old.-ról.) Ezzel együtt szerintem a többi fél részéről bizonyos garanciák biztosítására is törekednie kell. Ilyen például a hiteles tájékoztatás, a fennálló és egyben megújuló társadalmi rend elleni fellépéstől való tartózkodás és ehhez hasonló garanciák. A 7. old. első bekezdését illetően: az a véleményem, hogy a pártsajtónak nemcsak aktívan kell részt vennie a párton belüli politikai vitákban, hanem harcos és megújuló szellemben fel kell lépnie a szocialista társadalmi rend elleni megnyilatkozásokkal szemben is. A párt kiadványaival szembeni követelményeket illetően célszerűnek tartanám a jelenlegi határozati javaslatokat kiegészíteni. így: — a Népszabadságot illetően: a 8. old. első bekezdésében foglalt „kritikai látószög tágítása" mellett az elért eredmények propagálását is célszerű felvenni; — célszerű tisztázni, illetve meghatározni a Népszabadság nemzetközi tevékenységének követelményeit is (az anyagban erről nincs szó); — a Társadalmi Szemlére vonatkozóan: pontosabban ajánlatos megfogalmazni a 2. pontot, miszerint feladatot adni arra, hogy a folyóirat legyen a párt politikai stratégiája kialakításának és formálójának aktív műhelye; — ugyanott az utolsó előtti gondolatjeles mondatában rögzíteni, hogy a párt irattárának eddig kiadatlan elméleti dokumentumai közzétételénél elsősorban a szocializmus fejlődésének a jelen korban érvényesíthető elméleti jellegű anyagai nyerjenek prioritást. (A túlhaladott modell megjelenése nem indokolt.) — a 11. old. második bekezdéséhez: fontos a munkáltatói jogok pontos meghatározása, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amire a közelmúltban Bács-Kiskun megyében volt példa. Köszönöm a figyelmüket. 8, sz. függelék [Karvalits Ferenc írásban beadott hozzászólása] Tisztelt Központi Bizottság! — A tagság a vezető testületektől és a megújuló pártsajtótól várja az álláspontok tisztázását, — hogy aztán ebből cselekvési program legyen. Sajnos ezt a hatást nehéz elérni az ülésekről kiadott, rendkívül terjengős, nehéz nyelvezetű közleményekkel. Az emberek azért nem olvassák el ezeket az anyagokat, s ráadásul a kötelező közlemények jelentősen rontják a lapok újságszerűségét. 689