A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lehet egyetlen formulához ragaszkodni, és arról semmiféle új vitát nem engedni. Inkább késésben vagyunk, különösen, ha azt veszem tekintetbe, hogy visszagondolok arra, hogy 1956 kérdése szerepet játszott az 1986-os eseményekben, amely 1986-os eseményeket csak úgy tudom felidézni magamban, hogy a párt vezetése bedőlt a nyugati 1956-ot ünneplő propagandának és ahelyett, hogy valamiféle szabadabb formulát, vitát, nyitást tett volna lehetővé, ehelyett bezárult.

20 Ez csúcsosodott ki, pattant ki olyan ügyekben, mint a Tiszatáj ügy,

21 meg egyebek, teljesen jelentéktelen és [egy pártvezetéshez] méltatlan kis ügyek fújódtak föl óriási üggyé, és ezért történhetett meg, és ez az egész probléma kulminált az írószövetségi botrányban,

22 amelyből egyáltalán nem kellett volna botrányt csinálni. Erről többen ismerik az én véleményemet és az akkori állásfoglalásomat is. Ha eltekintek attól, hogy az előterjesztés a „Néhány időszerű politikai kérdésről" c. tervezet javaslatrészéhez most hozzászóljak, olyan apróságok ellen van kifogásom most is, mint a múltkor, hogy a közös állami tulajdon, a közösségi tulajdon azonosul. Ma még nem azonos sajnos. Legalább azt kellene írni a közleménybe, hogy az állami és közösségi tulajdon. A kínaiak találmánya ez a megkülönböztetés egyébként és nagyon figyelemreméltó. Vagy olyasmi, a hatalomban más politikai erők is vegyenek részt, a hatalom gyakorlásában, mert hajói emlékszem, Alkotmányunk szerint a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A közleménytervezettel teljes mértékben egyetértek. Elfogadom így is, ahogy van, de mivel Pozsgay elvtárs neve itt is, meg nagyon sokfelé állandóan közszájon forog, sőt még röplapok is, én a Grósz elvtárs által javasolt formula helyett azt a formulát javaslom beleírni, hogy a Központi Bizottság hosszú, éles vita után — ha úgy tetszik, bár szeretném, ha nem lenne hosszú — elfogadta Pozsgay Imre elvtárs részletezőbb kifejtését. Hozzáteszem, és ezzel befejezem, hogy szerintem már hódmezővásárhelyi beszédében

23 is teljesen világossá tette, hogy nem a forradalom terminust akarja visszacsempészni az ellenforradalmi terminus helyébe, hanem a kettő helyett tartja alkalmasabbnak a népfölkelés kifejezést. Köszönöm szépen. LUKÁCS JÁNOS elvtárs: Köszönöm Tőkei elvtárs felszólalását, Berecz János elvtárs következik. Őt követően, de most már mondom, hogy ebédszünet után, Tóthné Kiss Mária elvtársnő. BERECZ JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Én 1956-tal kezdem, nem azért, mert érintett vagyok, és nem azért, hogy aláhúzzam Pozsgay elvtárs által hozott Kölcsey-példát, annál is inkább, mert nemcsak példakép, hanem egyesített Szabolcs-Szatmár, bár kurtított, de egyesített SzabolcsSzatmár megye révén szülőföldünk is azonos. Azért kezdem 1956-tal, mert ebből szeretnék kiindulni és építkezni a felszólalásomban. Nem értek egyet Fodorné elvtársnővel, hogy Pozsgay elvtárs nyilatkozata megosztotta a párttagságot. A párttagság ebben is és más fontos kérdésekben is megosztott, és sok kérdésben ellentétes vélemények vannak a pártban. Ez a nyilatkozat hirtelen felszínre hozta és valósággal berobbantotta a szemünk elé, hogy egyegy ilyen fontos kérdésben milyen ellentétes vélemények, álláspontok vannak és azt is, hogy milyen érzelmi hullámzás van. Pozsgay elvtárs nyilatkozata feszültséget teremtett és vihart, érzelmi vihart kavart. De csak érzelmek alapján nehéz megítélni történelmi eseményeket. Ugyanis nyilvánvaló, hogy másként értékel az, aki részt vett 1956. október 23-án a tüntetésben, a tüntetés élményével, mint az, aki 46