A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Az egyik a pártban ez a reformirányzat, a másik, ezt különféle neveken szokták emlegetni, van úgy, hogy konzervatívnak emlegetik, van úgy, hogy rendpártnak emlegetik, én reálpolitikának emlegetem. A rendpárt kifejezést elutasítom. Fiatal szociológusok hangoztatják, hogy nálunk egy rendpárt van. Nálunk szerintem nincs és ne legyen rendpárt. Ha nem lenne lejáratva a konzervatív jelszó vagy megjelölés, akkor azt mondanám, hogy reformerek és konzervatívok érjenek együtt, és alkotóan hassanak egymásra. De sokkal jobb kifejezés az, hogy egy reálpolitikus irányzatnak mindenképpen létjogosultsága van. Ezekben a reformidőszakokban szerintem a reformirányzat kell hogy betöltse a szerepét mondjuk a motornak, amelyik hajtja előre tevékenységében a pártot. A reálpolitikának funkciója van. A reálpolitikai irányzatnak is, hogy fék legyen, vigyázzon, nehogy a kocsi felboruljon. Meghatározónak a reformpolitikának kell lenni. Ez az én felfogásom a pártról. És aztán vannak még mások is, még több irányzat is lehet, de ezt tekintem a két fő irányzatnak, és ennek össze kell tudni fognia reformpolitikai alapon. Azt hiszem, hogy a megújulás sokkal nagyobb ma és májustól mostanáig is még tart ez a megújulás. Nagyobb, mint amit mi cselekedve a mindennapokban felismertünk és nagyobb, mint amit kritikusaink vagy pláne az ellenzék ma elismer még. De ők se látják világosan a helyzetet. Ilyen nagy átalakulásnál nem tudom a pártmozgalmat sem máshogy elképzelni, mint hogy egy új felsorakozás kell legyen, és egy új sorakozó is. Amikor kiderül, hogy kik jönnek tovább. Ezt az új sorakozót bizonytalanul tettük meg. Azt hiszem, nem is tettük meg igazában, és azt hiszem, hogy ezután meg kell tenni, és az új sorakozó után, a sorakozó során le kell maradjanak tőlünk azok, akik a társadalmi közerkölcsbe ütköző tevékenységet folytattak vagy belekerültek, akár jóhiszeműen, ilyen ügyekbe. Azoknak le kell maradniuk. De ezek nem annyian vannak, mint amennyit itt az ellenzék felsorolt. Nem igaz, hogy a magyar kommunista mozgalom döntő zöme nem önzetlen és becsületes emberekből állt. Ezt nekünk meg kell tudni védeni. És utána, ahogy ez a felsorakozás során bizonyossá válik, hogy politikailag egyetértenek velünk és a közerkölcs alapján állnak, védenünk kell kádereinket. Jobban kell védeni, mint ahogy védeni tudtuk ebben az időszakban. Ennyit szerettem volna általában mondani. Szó van itt az anyagban arról — Berecz elvtárs beszédében még hangzatosabban volt ez benne —, hogy a pártnak az üzemekből a lakóterület felé kell áthelyeznie a tevékenységének a súlypontját. Én ezzel egyetértek, csak a lakóterület megjelölést nem tartom politikusnak, és nagyon-nagyon szűknek. A lakóterület az a privát élet szférája. Az üzemekből nekünk szét kell áradni a társadalom egészébe, és a társadalom egész politikai szférájába kell kiterjeszteni a tevékenységünket. így válunk politizáló párttá. Azt hiszem, ma ezt még nem tudjuk jól csinálni, ez egy következő időszak feladata, és a párt- és tömegszerveti vonalnak valahogyan ezt a feladatot ugyanolyan bátran, ilyen reformer szellemben kellene felvállalnia, és aztán mindenütt megcsinálnia. Én azt hiszem például, a kommunisták zavarban vannak a szakszervezeti mozgalomban ma. Más mozgalmakban is. A Hazafias Népfrontban nem kell mondjam, hogy komoly zavar van ma, és újra át kell politizálni. Ezek azok a szervezetek, amelyeket nem politikai párttá téve, politikailag függetleneknek maradva, de a kommunisták tevékenységét ezekben meg kell tudni jobban formulázni és meg is szervezni. És aztán itt vannak a tanácsok. Hamarosan éles versengés tárgyai lesznek. Valamennyi önkormányzat, a szövetkezeti mozgalom is ilyen. Ennyit általában. 502