A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

széleseken nyilván a megegyezés egyik tételének kell lenni [sic!]. Ma igényt és irányt mondunk, de hozzá szeretném tenni, hogy az átmeneti időszakban, legyen az egy év vagy kettő, egy dolgot, mint Központi Bizottság, mint az MSZMP Köz­ponti Bizottságának én ajánlanék deklarálni: a politikai csatározások, csetepaték, a politikai alakulatok megformálódása időszakában is az államszervezetnek mű­ködnie kell. Mert, ha ezt az átalakulást olyképpen csináljuk meg, hogy közben az állam ellehetetlenül a parlamenttől a kormányon át egészen a helyi közigazgatásig, borzalmas károkat fogunk okozni, és olyan helyzetet teremtünk, ahol a kialakuló új politikai gyakorlatnak tulajdonképpen egy félelmetesen nagy teherrel kell szem­benéznie. Van még egy vonása, amit fölvállal ez az anyag — és ajánlom exponálni — és ebben is részben vállalt felelősségünkről, de mégiscsak eltérő vonásról van szó. Mi a kibontakozás útját nem jelölhetjük meg mindenféle ígérményekben. Ez az út na­gyon nehéz út lesz, sokszor elhangzott már itt. Nehéz lesz társadalmilag, nehéz lesz gazdaságilag. És a kibontakozás útjának én csak a munkát, a társadalmi felelőssé­get és a hazafias helytállást tudom megjelölni, mint igényt és mint vonást. Ne fél­jünk, és ne szégyelljük ezt megmondani. Szembe találtuk már magunkat ezzel és még inkább fogjuk a következő időszakban. Ezt vállalni kell és jobb, ha minél ko­rábban szembesül vele a társadalmunk. Végül tisztelt Központi Bizottság! Szó esett a környezetvédelemről. A környezet­védelem többrendbelileg inspirál, hogy egyetlen dologra a Központi Bizottságot próbáljam rávenni. És ez az inspiráció nem a tegnapi vendégeim 6 voltak, hanem sokkal mélyebb meggyőződés vezet. Összegyűlt Londonban 124 ország, hogy az ózonproblémát rendezze. Ott meghallgattam [nem] egy tudóst, aki azt mondta, hogy ez az idei enyhe tél, ami a világon jellemző, félő, hogy már az üvegházi hatás­nak a következménye. Ha ez így van, akkor bekövetkezik az, amit magyar tudósok is, Gyarmati István, mások mondanak, hogy a környezeti károsodás robbanássze­rűen fog bekövetkezni a világon. És mint ahogy már egypárszor a Föld történeté­ben, okozhatja az élővilágnak a pusztulását. És az a technikai szint, amivel rendel­kezünk, semmivel sem nyújt nagyobb biztosítékot ezek ellen, mint korábban a természeti állapotok időszakában. Ezért, mint korkövetelményt, mint szükségletet és mint a kor kultúrájának a részét e programba illő és megfogalmazandó az MSZMP-nek a szilárd pozíciója e tekintetben [sic!]. Nem úgy, hogy a gazdaságot kell környezetvédővé tenni, nem is az, hogy milyen a csinálmány része [sic!]. Dek­larálnia kell, csatlakozva a világ szellemi áramlataihoz, hogy mi igazából kör­nyezetvédő társadalmat akarunk, a mondott terhek és a mondott figyelmeztetések mellett. Az egészséges környezetet állampolgárok elemi jogaként deklaráljuk. Erre nekünk megvan most a legfőbb törvénykezési lehetőségünk is. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt a környezeti problémák globális megoldását szorgalmazza. Társa­dalmi megújulás részeként akarjuk kiterjeszteni a hazai környezetvédelmet, és az MSZMP kiáll természeti értékeink védelmére. Tisztelt Központi Bizottság! Az emberi gondolkodás ma a személyiségtudat, a nemzettudat mellett a természethez való viszony által determinált. Ha mi ezt bele­vesszük, akkor milliókat tudunk megnyerni ezáltal is, és mozgósítani is. Kö­szönöm. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Nyers elvtársé a szó, utána Hor­váth István elvtárs következik. 500

Next

/
Oldalképek
Tartalom