A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

szociális kérdéseket, és összevonni egy másik csoportba az oktatás-képzéstovábbképzés témaköreit. Pontosabban lehetne fogalmazni, ugyanis a pontos fogalmazás akkor is követelmény egy ilyen anyaggal szemben, ha címszószerű vagy tézisszerű az anyag, sőt a pontos fogalmazás méginkább követelmény, mintha részletesen fejtjük ki. Itt tehát általában arra hívom fel a figyelmet, hogy egy fegyelmezettebb rendszert kell az egész anyagban és egy pontosabb fogalmazást létrehozni, amiről itt talán Medgyessy elvtárs is szólt, [mert] bizonyos kérdések félreérthetők. Még egy általános kérdés az oktatáson, a kultúrán túlmenően. Én úgy érzem, hogy túl sokat markolunk a 7. és 8. oldalon, pontosabban a 6—7. oldalon akkor, amikor olyat tűzünk ki célul, hogy a szellemi alkotómunka felszabadításánál a kutatás és publikálás teljes szabadsága. Itt a tézisben nem lehet ezt értelmezni, azonban teljes szabadságot, ha számon kérik rajtunk, akkor aligha tudjuk teljesíteni. Ugyanis a kutatásnál és a publikálásnál pénzkérdésről is szó van. A természettudományi, műszaki kutatásoknál különösen, de a társadalomtudományi kutatásnál is, a publikálásnál is természetesen. S ugyanez jelenik meg a 7. oldalon, ahol a művészeti, irodalmi sokszínűség van, ami m|ig könnyebben teljesíthető vagy megengedhető. A szabad alkotás lehetőségei [azonban] már korlátokba, anyagi korlátokba is ütközhetnek, tehát itt a tézisszerű megfogalmazásnál kicsit pontosítani kellene. Engedjék meg, hogy néhány konkrétabb észrevételt tegyek a szerkesztőbizottság számára, illetőleg az újrafogalmazás számára. A 3. oldal alján, ahol az egyén és a közösség biztonsága van az első sorban: az állampolgári és a személyi szabadságok, a szabadságjogok sorrendje talán felcserélhető lenne. A személy következik először, vagy jön először és utána talán az állampolgár. A 4. oldalon a piacgazdaság és a hatékony szociálpolitika nem biztos, hogy összetartozó kérdés, legfeljebb akkor, ha ellenpontozni akarjuk. A szociálpolitika mehetne hátra az előbb említett kérdésekhez. Az 5. oldali környezetvédő gazdaságnál az a személyes véleményem, hogy a környezetvédelem nem általános kérdés. A környezetvédelem jó megoldása akkor lehetséges, ha mindenki a saját területén, a bányásztechnológus, a kohásztechnológus és mindenki más jó technológiát tervez, akinek tervezés a feladata, és akinek a végrehajtás a feladata, az fegyelmezetten végrehajtja. Nem a környezetvédők tudják csökkenteni a környezeti káros hatásokat, hanem mindenki, aki bármit csinál, és a környezetvédők ezt csak regisztrálni tudják, vagy az általános kérdést irányítani. Ugyanitt az 5. oldalon — bár kimondott közgazdász sem vagyok — a forint konvertibilitása és a jó forint talán pontosabb megfogalmazást érdemelne. Ugyanis a forint konvertibilitása a közeljövőben aligha biztosítható, mivel az nemcsak elhatározás kérdése, hanem a tulajdonviszonyok, a termelési viszonyok és az eredményes gazdálkodás feltételei is szerepet kapnak benne. A jó forint pedig relatív dolog — általában. Különösen nemzetközi összehasonlításban. A 7. oldalon a lelkiismeret és vallásgyakorlásnál a második sorban van, hogy biztonságot és érvényesülést a világnézettől függetlenül. Itt a biztonságról nem derül ki, hogy ez anyagi biztonság, személyi biztonság, vagy esetleg az államhatalommal szemben kell védeni az embereket. A 7. oldal alsó sorában, legutolsó Sorában a nemzeti függetlenség és a barátság került egy sorba. És a következő oldalon, a 8. oldalon a barátság egy teljesen más csoportban szerepel. Úgy érzem, hogy talán az utóbbi helyen, a 8. oldalon kellene a barátságot szerepeltetni, mivel inkább oda illő. 491