A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

7. sz. függelék [Boros László írásban beadott hozzászólása] Tisztelt Központi Bizottság! Az országos pártértekezletet követően hozott döntésünk, miszerint nem írtuk elő kötelezően a helyi pártértekezletek megtartását, alapvetően helyes volt. Mi az, amiben hibáztunk? Az, hogy ezeknek az értekezleteknek a megtartását helyi döntésre bíztuk. Okkal kérdezhetik, mi ebben a hiba? Az, hogy a helyi döntésen mi eleve feltételeztük a megalapozott, a tagság véleményére épülő döntést. Sajnos a legtöbb esetben a döntés csak a tagság kis hányadának megkérdezése mellett — a helyi párttestületek döntése maradt. Azoknak a testületeknek kellett kimondani a döntést, amelyek okkal feltételezték, hogy egy pártértekezlet nemcsak munkájukat, hanem vélhetően személyüket is minősíti, esetleg a bizalmat is megvonja. Ismeretes, hogy a helyi pártszervek 1985-Ös választása még a különböző statisztikai szemléleteken alapult. Az élet azóta bizonyította, hogy ez a választás nem volt szerencsés, ezeknek a testületeknek mintegy 30 százaléka volt hadrafogható a politikai munkában, a többiek valamilyen érdekcsoportot vagy lobbyt képviseltek. Ennek alapján okkal és joggal feltételezték, hogy egy pártértekezleten történő megméretés során könnyűnek találtatnak. Igaz, manapság egy testületi tagság nem olyan jelentős tényező, de például olyan kisvárosban mint Sopron, még mindig nyomatéka van, ezért érthető módon az is ragaszkodik hozzá, aki már régen méltatlanná vált rá. Abban viszont, hogy mindezeket számon kérje, a helyi vezetés nem volt túl erős, arról nem is szólva, hogy az egykori kiválasztásban betöltött szerepe miatt nem is volt erkölcsi alapja hozzá. Mindehhez hozzájárult a helyi tisztségviselők — akkor még — alaptalan félelme az esetleges leváltástól, így azután a helyi pártértekezletek kapcsán érvek és indulatok feszültek egymásnak anélkül, hogy egymást meg tudták volna győzni. A kérdés aztán elodázta a döntést, de a hamu alatt változatlanul izzott a parázs. Ahogy telt az idő, úgy fokozódtak az indulatok, a tagságot politikai munkára használni jószerével nem lehetett. Mostanra azután kikényszerítették a városi pártértekezlet megtartását, melyre április 29-én kerül sor. Tartok tőle, hogy a pártértekezleten várható események — az indulatoktól vezéreltetve — meghaladnak minden előzetes félelmet és a küldöttek ceruzájában testet öltő „népharag" elsodorja a vezetést és még olyanokat is, akik erre nem szolgáltak rá. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Hazai példán keresztül próbáltam illusztrálni, milyen következményei lehetnek egy általunk jónak tartott, de várható eseményeiben végig nem gondolt intézkedésnek. Mit lehetne tenni, hogy ezt a tévedésünket korrigáljuk? Két dolgot. Az egyik, hogy kötelező érvénnyel előírjuk március 15-i határidővel a tagság megkérdezését, akarnak-e városi, illetve megyei pártértekezletet, vagy sem. Ezesetben április 30-ig meg mindenhol sort keríthetnének annak megrendezésére. A másik, mindent hagyunk úgy, ahogy van, akkor viszont nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy készítsük elő a kongresszus előtt pártértekezletre a kádercseréket, mert a tagság haladékot csak addig ad. Boros László [s.k. aláírás] Sopron 468