A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tágabbra vonni. Ennek hátterében nemegyszer a testületekkel és a tisztségviselőkkel szembeni bizalmatlanság is meghúzódott. A politikai kultúra hiányosságai, a gyakran túlfűtött, esetenként méltatlan, személyeskedő viták ugyanakkor többször megnehezítették az ésszerű, új eljárások alkalmazását. így gyakran támadt zavar a vita megszervezésében, a döntéshozatal, a jelölések és a szavazás során. A pártbizottsági ülések és a pártértekezletek politikai vitáiban helyenként élesen ütköztek egymással a megújulásért radikális lépéseket szorgalmazó erők azokkal, akik a múlt értékeit részesítik előnyben és inkább veszélyeket látnak a politikai és gazdasági reformokban, semmint az előrehaladás feltételét. A vitákban közös kiindulópontként kezelték, hogy az 1985-ben tartott pártértekezletek határozatai nem bizonyultak helytállónak; programjaikat módosítani kell. A hozzászólások nagy töbsége az előző időszak kritikáját tartalmazta, jóval kevesebben vázoltak érthető, áttekinthető helyi programokat, szóltak a teendőkről. Ehhez az is hozzájárult, hogy az előzetesen kiküldött dokumentumok egy részét is ez jellemezte. A küldöttek túlnyomó többsége az országban kialakult válságos állapotokért elsősorban a párt korábbi országos és helyi vezető testületeit tette felelőssé, mert az elmúlt évtizedekben nem osztották meg a döntések felelősségét. Hangsúlyozták, hogy a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a kialakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntések kialakításában nem volt érdemi szerepe. A vitából kitűnt, hogy a gazdasági reformok szükségessége — elvileg — alig vitatott, a döntő többség támogatja. A megvalósítás módját illetően azonban lényeges nézetkülönbségek mutatkoztak. Sokan úgy tartják megvalósíthatónak a gazdasági reformot, ha erőteljesebb a centralizálás és határozottabb az állami beavatkozás. A gazdasági élettel, az életszínvonallal, a szociálpolitikával és a területfejlesztéssel foglalkozó, jelentős számú hozzászóló többsége elsősorban az elosztás kérdéseit érintette. A termeléssel, a vállalkozással foglalkozó javaslatok többsége az adóterhek könnyítésére, és — sajátos helyzet által indokolt — egyedi elbírálás bevezetésére vonatkozott. A viták azt tükrözték, hogy a politikai reformok szükségességének általános helyeslése is különböző elgondolásokat takar. Jelen van az a felfogás, hogy a párt munkamódszerének, munkastílusának megváltoztatása önmagában elegendő. Más csoportokra türelmetlenség, a folyamatok további gyorsításának igénye jellemző. Mutatkozik idegenkedés és bizonyos tanácstalanság a politikai alternatívák, különösképpen más pártok megjelenésével, a versenyhelyzet kialakulásával kapcsolatban. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az utóbbi hetekben rendezett pártértekezleteken az új helyzethez való erőteljes alkalmazkodási készség és magabiztosság volt tapasztalható. Sok helyen önállóan hozzáláttak a szóba jöhető partnerek, és a közös érdekű ügyek felkutatásához, kezdeményezéseket tettek, vállalták a nyílt vitát. Általában helyeslésre talált a társadalmi élet nagyobb nyilvánossága, de szenvedélyes kritika tárgya a sajtó jelenlegi értékrendje, etikája és hangneme. A párt helyzetével kapcsolatban nagy súlyt kaptak az ideológiai problémák, amelyek nyomán a szocializmuskép bizonytalanná vált. Főként idősebb párttagok vetették fel, hogy az elhangzó nyilatkozatok több évtizedes hitükben rendítik meg őket. Sokan változatlanul egy kész, statikus szocializmuskép megfogalmazását várják a Központi Bizottságtól. A párton belüli demokratikus viszonyok megteremtése, a párt működésének megújítása általános igény. A párttagok jogainak bővítése, a platformszabadság bevezetése jelentős támogatást kapott. Megerősítették, hogy a nyílt, tisztázó viták vezetnek megalapozottabb politikai egységhez. Ugyanakkor voltak, akik a jelenlegi párton belüli állapotokat anarchikusnak minősítették. Változatlanul bírálat érte a döntések túlzott központosítását, a továbbélő hivatalnoki felfogást. Ugyanakkor azt várják el a központi pártszervektói, hogy kész, helyileg azonnal használható útmutatással lássák el őket gyakorlati problémáik megoldásához. Az elfogadott dokumentumok összhangban vannak az országos pártértekezlet állásfoglalásával. Zömmel azt az irányt szabják meg, amelyen a megválasztott pártbizottságoknak tovább kell haladniuk és ki kell dolgozniuk a részletes tennivalókat. A városi és kerületi dokumentumok konkrétabb feladatokat is tartalmaznak és tükrözik azt az érzékelhető törekvést, hogy az alapszervezetek munkájához is használható támpontot kívánnak nyújtani. A megszületett határozatok megfelelő alapul szolgálnak a további munkához. A vezető testületek megújítása, a tisztségviselők választása valamennyi fórumon — különösen a pártértekezleteken — az érdeklődés homlokterébe került. A párttagság személyi garanciákat kívánt teremteni a szükséges politikai változásokhoz. Nagy hangsúlyt kapott olyan viszonyok megteremtésének igénye, amelyek kizárják, hogy hatalmukat saját hasznukra fordító vezetők kompromittálják a pártot. A változtatás igénye azonban nem csak azokkal szemben fogalmazódott meg, akiknek munkájával, vagy magatartásával kapcsolatban elégedetlenség mutatkozott. A korábban megszokott és elvárt stílusban politizáló, ily módon a közéletben kevéssé ismert, háttérbe húzódó vezetők is negatív meg461