A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

külpiaci versenyképességhez a belső, vertikális integráció és többszektorúság szükségessége; a természeti környezethez igazodó mezőgazdasági fejlesztés fontossága; a pénzügyi szabályozásban az adó mérséklés és sajátos hitelezési kondíciók felvetése). Valószínű, hogy a javaslat készítése során sokoldalúan figyelembe vették és elemezték azokat a tényezőket, amelyek mind az agrárpolitika megújítási koncepciójának kialakítására, mind pedig annak megvalósítására döntő hatással vannak. Véleményünk szerint ilyenek lehetnek: — a nemzeti, az integrációs és multinacionális vállalati érdekek bonyolult rendszereként működő és szüntelenül változó külső piac, és a résztvevők stratégiai célkitűzései (ehhez kell ugyanis igazítani a mezőgazdasági termelésű, exportra kimenő 1/3-ad részét), — a hazai tulajdon- és piaci viszonyok (ideértve az áru-, tőke-, föld- és a munkaerőpiacokat is) fejlődésének üteme és iránya, — a hazai és nemzetközi integrációs és kooperációs viszonyok változása, — a hazai gazdálkodók innovációs képességének változása, lehetőségeik alakulása, — a politikai intézményrendszer és a gazdasági szféra reformjának megvalósulási üteme. Meggyőződésünk, hogy az agrárpolitikai koncepció célkitűzéseit csak ezeknek a tényezőknek — s valószínűleg több más tényezőnek is — a különböző mértékű és irányú változásának a figyelembevételével lehet reálisan megfogalmazni. Az anyagból úgy tűnik, mintha a készítők valamennyi tényező számunkra optimális alakulásával számoltak volna. Ezt egyben kérdésként is felvetjük, hogy vannake olyan alternatívák, amelyek az adott tényezők kedvezőtlen alakulása esetén más cél- és eszközrendszerben képzelik el az agrárpolitika megújítását, vagy változtatását. Kifejezetten a megyében felmerülő jelenségek sorából a következőkkel támasztjuk alá a felvetődő kérdést: — A mezőgazdaság többszektorúságának igen fontos, de nem elégséges feltétele a jogi és politikai pályanyitás az integrált kistermelők és családi gazdaságok előtt. Ha hazai gépgyártásunk, vagy a gépimport továbbra sem lesz képes olyan mértékű és árú eszközrendszer biztosítására, ami a termelői érdekeltséget fenntartja, nem várhatunk számottevő áttörést. Vállalkozni, kockáztatni csak a siker és jövedelem reményében lehet. Az agrárolló jelenlegi mértéke: a kistermelővel szemben álló monopolizált szállító és felvásárló elveszi ezt a reményt, s hiába lesznek deklaráltan szabad árak, csak a monopol pozícióban levők számára lesz ténylegesen szabad. — A javaslat megkerüli — de a gyakorlat nem teheti ezt — a földművelési kényszer és a hatékony gazdálkodás ellentmondását. Nem lehet cél, hogy a szabad földforgalom a földet puszta használat nélkül vagyontárggyá silányítsa. Az sem lehet azonban cél, hogy a földvagyonnal rendelkezők számára előírt művelési kényszer legyen, az átlagos földminőség ráfordításaihoz igazodó termékárak mellett a gyengébb minőségű területeken állandó veszteségforrás. így ugyanis ezeken a területeken a piaci forgalma csak lehetőség és nem tény lesz, s az ott folyó művelést csak a piac és gazdaságidegen eszközökkel lehetne megoldani, s nagy valószínűséggel csak a nagyüzemek körében. Erre az ellentmondásra mindenképpen válaszolni kellene vagy magának a koncepciónak, vagy pedig az annak megvalósítására kötelezett állami szerveknek. — Vitathatatlan a mezőgazdaság szerepének a fontossága, a vidéki települések népességmegtartó képességében azonban ezt önmagában — különösen ha az elsődleges cél a jövedelemtermelő képesség — nem fogja tudni megoldani. A falusi turizmus fejlesztése, a töredék munkaerő bedolgozói rendszerű hasznosítása jelentős infrastrukturális feladatokat tartalmaz, amiket semmiképpen nem célszerű a mezőgazdaság hatáskörébe utalni. — A mezőgazdaságnak, különösen a kistermelésnek fontos szerepkör juthat a struktúraváltás nyomán felszabaduló munkaerő átmeneti, vagy tartós foglalkoztatásával. Ennek eszköz- és célrendszerét is szerepeltetni kellene az agrárpolitikai célkitűzések között. — A megváltozott viszonyok között sajátos politikai feladat jut a területi pártszerveknek. Amellett, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel elő kell segíteniük egy végső formájában várhatóan több alternatívás, egységes agrárpolitika helyi végrehajtását, saját koncepcióikat is ki kell dolgozniuk. Ehhez elengedhetetlen, hogy a területi államigazgatási szervek, vagy a gazdálkodó egységek meghatározott pótlólagos forrásokkal rendelkezzenek, ezek képződését, felhasználási lehetőségeit jó lenne minél korábban megismerni. A helyi ismereteink alapján is úgy tűnik, hogy radikális szerkezetváltást, megújulást nem lehet csupán egy adott ágazatra koncentráltan elérni. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartanánk, ha az agrárpolitikai megújulási koncepció nem csupán a mezőgazdaság, vagy az élelmiszergazdaság számára jelenthetne programot, hanem kapcsolódási pontokat fogalmazna meg más területek, így pl. az ipar, kereskedelem és a tudományos kutatás felé irányulóan is. Az ipar — ideértve a mezőgazdaságban felhasznált anyagokat, gépeket és berendezéseket — legyen piaci szállítója a mezőgazdaságnak, a mono458