A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sének előírásával. Ezt a vállalati feladatokból ki kell iktatni. Amennyiben ilyen kötelezettség előírása nem nélkülözhető, úgy annak elrendelője az ebből származó hátrányokat térítse meg a termelőszervezet számára. 4. Az agrártermékek kereskedelmében bontakozzzanak ki a piaci viszonyok. A belföldi élelmiszerkereskedelemben olyan érdekeltség működjön, amely esélyegyenlőséget teremt más kereskedelmi ágazatokhoz képest és ösztönzi a mezőgazdasági, élelmiszeripari termelőszervezeteket is, hogy bekapcsolódjanak a forgalmazásba (pl. szakboltok üzemeltetésével). A külkereskedelmi tevékenységre alakuljon ki offenzív külpiaci stratégia és az ezt megvalósítani képes szervezeti, érdekeltségi rendszer. Ebben a monopolisztikus pozícióval szemben célszerű erőteljesebben támogatni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevékenységet a termelők alanyi jogává kell tenni az előállított termékek döntő részében. Ehhez figyelembe kell venni az élelmiszer-exportőr országokban kialakult rendszereket, valamint az e téren szerzett hazai tapasztalatokat. 5. Az élelmiszer-termelés megújulása nem nélkülözhet egy javuló háttéripari bázist, mint ahogyan az ipari tevékenység is nehezen elképzelhető ma már a mezőgazdaság kiegészítő tevékenysége nélkül. A két alapvető népgazdasági ágazat termelőszervezetei piaci követelmények között egyre inkább versenyhelyzetben találják meg egymásban a megbízható tartós partnert. Az importliberalizáció járuljon hozzá a monopolhelyzetek felszámolásához, a felhasználók igényeinek jobb kielégítéséhez. 6. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozása legyen kiszámítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál továbbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyokat és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a támogatások lehetséges leépítését, árasítását is. A kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával (esetleg kamatmentes hitelezéssel) azonban hosszabb távon is számolni kell, minden szektor számára azonos feltételek mellett. 7. A versenyképesség javításának meggyorsítása érdekében a hazai és külföldi kutatási eredmények, eljárások minél gyorsabb és szélesebb körű elterjesztése szükséges saját erőforrásokra és központi segítségre alapozva. A fejlesztés tegye lehetővé valamennyi termelési tényező hatékonyabb hasznosítását, a termékválaszték bővítését. A technológiai-technikai fejlesztés váljék sokszínűbbé, alkalmazkodjon a különböző adottságú, eltérő méretű termelőszervezetek igényeihez és feleljen meg az egészségi-környezetvédelmi követelményeknek. 8. Az agrárpolitika sikeres megvalósításának lényeges feltétele az ágazati irányítás és az érdekképviselet megújulása is. Segítsék a termelésben, feldolgozásban, forgalmazásban részt vevő szervezeteket az új viszonyokhoz való alkalmazkodáshoz, önállóságuk, felelősségük növeléséhez. Tevékenységükben jelentősen csökkenjen a bürokrácia. Az eddig kialakult szövetkezeti-szakszervezeti-kamarai érdekképviselet megújulása illeszkedjen a politikai intézményrendszer korszerűsödéséhez és markánsan képviselje a munkavállalók, a szövetkezeti tagok, illetve a szövetkezetek és vállalatok reális érdekeit. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továbbá olyan szakmai, térségi szövetségek, egyesülések önszerveződését, amelyek gazdagíthatják az intézményrendszert. 9. Az agrárpolitika megújítása utat nyit a mezőgazdaság, az élelmiszer-gazdaság vállalkozásainak, dolgozói kezdeményezéseinek. Ebben megtisztelő szerep vár a szakemberekre, az agrárértelmiségre. Álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszer-gazdaság alkalmazkodását az új követelményekhez. Az üzemi, szövetkezeti pártszervezetek segítsék elő az önkormányzat és a szövetkezeti demokrácia kiteljesedését, ami utat nyit új, tehetséges vezetők kiválasztódásának. * * * Az élelmiszer-termelés fejlesztése gazdaságunkban betöltött és a közhangulatot közvetlenül befolyásoló szerepe miatt nemcsak gazdasági, hanem elsőrendű politikai kérdés is. A három évtizedes értékek megtartásához és megújításához jelentős változásokra lesz szükség. E változások főbb irányainak kijelöléséhez kérjük a Központi Bizottság segítségét. Egyrészt azt, hogy nyilvánítson véleményt az előterjesztésben foglaltakról, majd pedig járuljon hozzá, hogy végleges állásfoglalásának kialakítása előtt a javaslatokat szakmai, tudományos, érdekképviseleti és az érdekelt pártszervezeteknél vitára bocsássuk. Budapest, 1989. február 6. 444