A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nye, az arra való felkészülés. A gazdálkodási gondok jelentkezése után pedig azok okait sokan csak külső (rajtuk kívül álló) tényezőkben keresik, s így a megoldást is onnan várják. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar igen jelentős fejlődését a — mai ismereteink szerint — hibásnak tekinthető lépések hátráltatták, de annak alapvetően pozitív értékelését nem változtatják meg. A tanulságok hasznosítása azonban mindenképpen szükséges és már ezért is célszerű volna áttekinteni, korszerűsíteni agrárpolitikánkat. Az áttekintésre azonban ennél nyomósabb indokok vannak. Az 1980-as években különösen annak második felében a világgazdaságban végbement változások az élelmiszer-gazdaság számára is új helyzetet, kihívást jelentettek. Ezekhez azonban késve és erőtlenül alkalmazkodtunk, ezért nemzetközi versenyképességünk csökkent. A külső feltételek változása mellett belső gazdasági helyzetünk romlása is igen kedvezőtlenül érintette az átlagosnál alacsonyabb jövedelmezőségű mezőgazdasági termelést. Különösen az agrárolló nyílása és az állami támogatás egyidejű mérséklése, a szigorodó hitelezési feltételek, továbbá a gazdasági partnerek sok tekintetben monopolhelyzete okozott súlyos gondokat a mezőgazdasági üzemek számára. Nem sikerült érdemlegesen előbbre jutni a tartósan alacsony hatékonyságú üzemek és néhány élelmiszeripari szakágazat gazdasági gondjainak megoldásában. A jelentős üzemi kört érintő napi gazdálkodási gondok mellett az élelmiszer-termelés perspektivátlanságáról kormányszervek részéről hangot kapott különböző nézetek az üzemek széles körében bizalmatlanságot szültek, háttérbe szorultak a hosszabb távú fejlesztési törekvések. Mindezek együttes hatására az élenjáró országokhoz való felzárkózásunk megtorpant, a még fennálló különbségek csökkenése helyett a stagnálás, illetve a leszakadás veszélye állt elő. Ezért különösen indokolt, hogy az MSZMP áttekintse és előretekintőén újra megfogalmazza agrárpolitikáját. Ezzel adjon olyan programot, ami továbbra is biztosítja az élelmiszer-termelés stabilizáló szerepének megtartását, és lehetővé teszi a parasztság boldogulását. II. Az agrárpolitika célrendszere Az agrárpolitikának továbbra is alapvető feladata marad, hogy biztosítsa a parasztság boldogulását, társadalmi illeszkedését, a munkás-paraszt szövetség harmonizálását. A politikának világos koncepció kialakításával elő kell segítenie, hogy az élelmiszer-gazdaság a jövőben is aktív részese legyen a szocialista gazdaság olyan új modelljének, amelyben a kereslet-kínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Az ehhez szükséges reformok megvalósításához az elmúlt három évtized az élelmiszer-gazdaságban jó bázist teremtett. Az ország ökológiai adottságai kedvezőek az élelmiszer-termelésre, jelentős anyagi és szellemi kapacitás áll rendelkezésünkre és előnyünkre fordítható tradícióink vannak. Nemzeti érdek ezeknek az adottságoknak a legcélszerűbb kihasználása. A magyar élelmiszer-gazdaságnak azonban a jövőben telített bel- és külpiaccal kell szembenéznie, ami befolyásolja az élelmiszer-termelés hosszabb távon kitűzhető stratégiai feladatait. A legfőbb célok: a) A kiegyensúlyozott, jó színvonalú hazai élelmiszer-ellátás megteremtése, az agrárpolitika pozitív elemei közé tartozik, megtartása továbbra is elsődleges feladat lesz. A belföldi ellátás továbbra is hazai termelésen alapuljon, de az ellátás biztonságának veszélyeztetése nélkül bővüljön ki a komparatív előnyöket adó importtal. b) Jelentős devizahozama — továbbá a termelésre és a belföldi ellátásra való kedvező hatása — miatt továbbra is tartósan szükség lesz az élelmiszerexportra. Számolni kell azonban a piacra jutási nehézségek fokozódásával, mert a világpiaci prognózisok szerint hosszabb távon is fennmaradnak az élelmiszerpiacot eltorzító elemek, a fejlődő országokban pedig a devizahiány. Éleződik a minőségi és árverseny, az utóbbi gyakran exporttámogatások versenyévé alakul. A KGST-piacon várhatóan továbbra is ellentételezési gondjaink lesznek. c) A mezőgazdaság őrizze meg népességmegtartó szerepét. A vidéki települések lakossága számára a mezőgazdasági termelés és a kiegészítő tevékenységek ésszerű kombinációjával biztosítson megélhetést és járuljon hozzá a falvak infrastrukturális fejlesztéséhez. Ezt a szerepkört nem mindenben lehet az üzemi hatékonyság mércéjével mérni, ezért adott körzetekben ezt a pénzügyi szabályozás is ismerje el. d) A kereslethez való jobb igazodással az erőforrások racionális hasznosításával javuljon a hatékonyság, növekedjen a jövedelemtermelő képesség. 442