A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

2. A kétkamarás Országgyűlés A kétkamarás rendszer mellett szóló érv, hogy a kétféle — területi, illetve érdekképviseleti — elv szerint választott vagy delegált képviselők külön-külön kamarája differenciáltabb érdekviszonyok megjelenítésére alkalmas, azonban ez feltétlenül csak szövetségi államokban, illetőleg többnemzetiségű országokban szükséges. Szövetségi államokban ugyanis nagy jelentősége van annak, hogy legyen egy olyan kamara, amely az egész társadalom érdekeit kifejezendően a szövetségi államok lakosságának létszámarányához igazodik, illetőleg egy olyan kamara, amelyik a szövetségi államok egyenlőségét megjelenítve szövetségi államonként egyenlő számú képviselőkből áll. A kétkamarás rendszer gyakorlati hátránya, hogy abban az esetben, ha a két kamara között a hatalom ténylegesen megoszlik, a legfelsőbb népképviseleti szerv könnyen döntésképtelenné válhat, vagy legalábbis jelentősen elhúzódhat, illetőleg megnehezülhet a döntési folyamat. Ebből adódik az a tapasztalat, hogy azokban a nem szövetségi államokban, amelyekben két kamara van, egyre inkább gyengül a felsőházak hatalma, szerepük egyre inkább háttérbe szorul. A Szovjetunióban elfogadott alkotmánymódosító törvény úgy próbálja áthidalni az említett problémát, hogy a két házból álló Legfelsőbb Tanács fölé helyez egy egykamarás államhatalmi csúcsszervet: a Szovjetunió Népképviselőinek Kongresszusát, amely — egyéb feladatai mellett — szükség esetén eldönti a Legfelsőbb Tanács két háza közötti vitát. Attól eltekinte, hogy ez az eljárás sem túlzottan gyors, nálunk hasonló csúcsszerv létrehozása nem indokolható. 3. Törvényhozási tárgyak a)A társadalmi rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni: — az ország és a főváros területi egységekre való felosztását, — az önkormányzatok működését, — a miniszterelnök, a miniszterek és az államtitkárok jogállását és felelősségét, — a nemzetközi szerződéskötési eljárást, a nemzetközi jog szabályainak a magyar jogba történő beépítését, — a bűncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, — a büntető-, a polgári és a közigazgatási bírósági eljárást, továbbá a szabálysértési eljárást, — a legfontosabb hatósági jogköröket és az államigazgatási eljárást, — a fegyveres erők és testületek létrehozását és jogállását, — az állam- és közbiztonság védelmét, — a közintézmények és alapítványok létrehozását, működését, — az MNB jogállását, — az MTA jogállását, — az egyetemek és oktatási intézmények feladatait, jogállását, — a múzeumok, levéltárak, könyvtárak helyzetét. b) A gazdasági rendre vonatkozóan tövényben kell szabályozni: — a tulajdonviszonyokat és azok védelmét, — az állam kizárólagos gazdasági tevékenységét és tulajdonát, — az állam, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait, — a külföldi tulajdon (befektetés) védelmét, — a társadalmi-gazdasági tervezést, — a gazdálkodó szervezetek jogállását, — az állami költségvetést, — a tőzsdét, a bankokat és hitelintézeteket, — az országos adókat és az adójellegű kötelességek kivetését, azok mértékét és a behajtás módozatait, továbbá az illetékeket, — a pénzkibocsátás rendjét, — a vámügyeket, — a kereskedelem alapvető szabályait (bel- és külkereskedelem), — a felszámolást, szanálást, — az értékpapírjogot, — a mérésügyet, — a tűzvédelmet, — a munkaviszony, a sztrájk és a munkavédelem alapvető kérdéseit, 433