A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

van kegyelmet vagy büntetése megváltoztatását kérni. A halálbüntetést minden esetben meg lehet vál­toztatni. Ezeket a szabályokat az emberi jogok körében indokolt elhelyezni, mert így ezeknek az alapjogok­nak a teljes katalógusát egy helyen tartalmazná az Alkotmány. 12. Az ügyészség 12.1. Az ügyészi szervezet Az előkészítő munka során az ügyészség leendő jogállására és feladatkörére nézve három, egymás­tól eltérő megoldási mód merült fel. a) Az első megoldás abból az elvi alaptételből indul ki, hogy a jelenlegi ügyészségi szervezet alap­vetően megfelel azoknak a céloknak, amelyeket az Alkotmány és a legfelsőbb államhatalmi­népképviseleti szervek a számára előírtak. Ezen álláspont elfogadása esetén a hatályos alkotmányszöveg csak kisebb változtatásokra szorul; részben az államszervezet átalakítása keretében bevezetendő új jogintézmények kapcsán, részben pe­dig annak érdekében, hogy az Alkotmány valamennyi ügyészi feladatkört megjelenítse. Jelenleg ugyanis hiányoznak az Alkotmányból az ügyészi nyomozásra, az ügyész polgári ügyben perindítási jogára, valamint a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletére vonatkozó, törvényben rögzített szabályok. Annak kifejezésre juttatása végett, hogy a törvényesség és a jogbiztonság — még elviek­ben sem — nem függ az Országgyűlés személyi összetételétől, célszerű volna, ha az Országgyűlés a legfőbb ügyészt — miként majd a Legfelsőbb Bíróság elnökét is — a parlamenti ciklusnál hosszabb időre válassza meg. b) Elképzelhető olyan megoldás is, amely az ügyészi szervezet feladatkörének jelentős módosulásá­val járna, anélkül azonban, hogy az ügyészség államjogi helyzete megváltozna. E szerint az ügyész­ség általános, minden állami, társadalmi és gazdasági szervezetre kiterjedő törvényességi felügyeleti jogköre és a polgári ügyekben való részvétele megszűnne, mert az új Alkotmány által bevezetendő (állampolgári jogok szószólója, Legfőbb Állami Számvevőszék), illetve a folyamtosan addig beveze­tett (a cégbíróság törvényességi felügyeleti joga, az Alkotmánybíróság, a közigazgatási bíráskodás) jogintézményének azt feleslegessé tennék. A büntetőeljárással kapcsolatos ügyészi hatáskörök (nyo­mozás bizonyos bűncselekmények tekintetében, a nyomozás törvényessége feletti felügyelet, a vád­képviselet, valamint a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet) megmaradnának, de ezeknél is megvizsgálandó, milyen részjogosítványokat indokolt inkább a bíróságok hatáskörébe adni. c) A harmadik megoldási mód jelentősebben megváltoztatná az ügyészi szervezet jogállását. Abból kiindulva, hogy az ügyészség csak a büntetőeljárással kapcsolatos jogosítványokkal rendelkezne, és ezek közül is egyesek a vizsgálóbírói intézmény, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek főfelügye­lője tisztségének megteremtésével feleslegessé válnak (a vizsgálóbíró a nyomozás törvényessége felet­ti felügyeletet végezné, illetve bizonyos esetekben maga nyomozna, s a bíróságon működne; a főfelü­gyelő a büntetés-végrehajtás szervezetétől teljesen elkülönülve, közvetlenül az igazságügy-miniszter alá rendelve dolgozna és széles körű felügyeleti jogosítványokkal rendelkezne), nem lenne szükség önálló ügyészi szervezetre. A legfőbb ügyész az igazságügy-miniszter egyik helyetteseként tevékeny­kedne, és a szervezet alapvetően a vádképviseletet látná el. Ez a változat összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy meg kell szüntetni az igazságügy-minisz­ternek a bírói függetlenséggel összeegyeztethetetlen — bár jelenleg még meglévő — jogosítványait, a kormány pedig az ügyészi szervezeten keresztül kapna lehetőséget a jogalkalmazási politika közvet­lenebb, de ugyanakkor a bírói függetlenséget nem sértő befolyásolására. Ennek érdekében viszont — ab) változattól eltérően — az ügyészségnek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy a polgári ügyek­ben is részt vegyen, mert csak így képes a jogalkalmazási politika széles körének érvényesítésére. Az állam jogi képviseletét ugyancsak az Igazságügyi Minisztérium látná el. Ha a harmadik változat kerülne elfogadásra, úgy az ügyészségről nem szólna önálló fejezet az Al­kotmányban, hanem „Az igazságszolgáltatás" című fejezet tartalmazná az ügyészségre vonatkozó rendelkezéseket. (Az ügyészség jelenlegi alkotmányos helyzetének bármiféle megváltoztatására irá­nyuló javaslattal szemben ellenérveket a 12. számú függelék tartalmazza.) Az ügyészi szervezet alkotmányos rendezésére vonatkozóan a harmadik változat elfogadását java­soljuk, mert ez áll összhangban a kialakítandó államszervezeti rendszer többi elemével. 428

Next

/
Oldalképek
Tartalom