A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
kodás. Mégegyszer egyszemélyes pártot ne csináljunk, nem hogy ne legyen több párt, az egy más kérdés. Egyszemélyes párt sem legyen. Ahhoz pedig kell. Tehát én nem tudom, hogy ezt olyan rangra kell-e emelni, mint amilyen rangra kerülhetett ez a dolog, na most én tudom, hogyha így értékelnek bennünket, akkor ez nem jó, ezzel nekünk valamit kezdeni kell, ezt el kell oszlatni. De legalább itt értsünk azzal egyet, hogy köztünk nem valami rettenetes nagy harcok dúlnak. Viták vannak olyan kérdésekben, amik a politika legmarkánsabb kérdései. A különbözőségekről is: kérem szépen ez nem úgy van, hogy tegnap teljes egység volt közöttünk, holnap meg veszekszünk ezen. Ezek folyamatokban alakulnak ki, felszólalásokban, vitákban, nyilatkozatokban, az azonosság is meg a különbözőség is mozgásban van mindig. Az nem úgy van, hogy ezt le lehet merevíteni, hogy most ezek összevesztek, akkor most vita van ezen, vagy ha vita van, akkor meg összevesztek, mert ez a dolog másik oldala. Tehát én nagyon szeretném kérni elvtársak, fogadják el, hogy sem a múltkoriban, sem most, sem a repülőgépen, amikor a nyilatkozatot tettem, nem másról beszéltem, mint arról, amit most mondok: hogy vannak kérdések, amikben úgy látszik, véleménykülönbségek vannak. Én remélem, eljön majd az idő, amikor talán vitatkozni újságban is fogunk egymással, és kifejtjük álláspontunkat, és ha a sorokat egymás mellé fogják tenni, nem lesz hajszál pontosan azonos, akkor nem fogják azt mondani, hogy valakinek el kell mennie a vezetésből vagy a pártból. Én úgy látom, hogy ez az ügy túl van kompenzálva, fel van egy kicsit nagyítva, de ha ez a politikában gond, akkor nekünk törni kell a fejünket, hogy hogyan vezessük ezt le. A megyei elsőtitkárin valaki szellemesen megjegyezte, hogy csókolódzunk össze, és akkor majd elhiszik nekünk, persze a televízió előtt természetesen, hogy lássák, milyen békében vagyunk. Ugyanakkor azt elfogadom, hogy fegyelem kell. Jól emlékszem, Tóth elvtársnő mondta, igaza van, ezt a főtitkár nem engedheti meg magának, hogy az országot érintő fontos kérdésben a magyar állampolgár a véleményét külföldi nyilatkozataiban ismerje meg. Igazat adok, elfogadom, vigyázni fogok rá. Nem mentségemül mondom, csak azért szeretném megjegyezni, hogy nem könnyű a magyar újságírókkal dolgozni, de úgy tűnik nekem, hogy mondjuk az amerikaiakkal nehezebb. És ennek is van szerepe, amikor az ember gondolatainak pörgetésénél, vagy a különböző részletkérdéseknek a megfogalmazásánál olyant is kimond, amit már magában régebben hordozgat, de odahaza még nem vitattuk ki. Én tehát az ezzel kapcsolatos jelzést megértettem. Berecz elvtárssal is egyetértek, igaza van, nem a repülőgépen kellett volna neki először válaszolnom, csak itt azt szeretném megjegyezni, hogy válaszoltam. Fegyelem kell tehát, mindnyájunk részéről, ezt a bírálatot igaznak tartom. Nagyon fontosnak tartom azt a megjegyzést, hogy a hatalom legfontosabb szerveit: hadsereg, belügy, bíróság, ügyészség stb., más területeket, mentsük meg a politikai harcoktól, mert szétszedjük ezeket. Munkásőrség dolgában döntenünk kell. Borbély elvtárssal egyetértésben a bizottság megvitatja majd, a Politikai Bizottság is, ha jól tudom a Központi Bizottság elé kerül, itt fogjuk megvitatni. Addig talán el kellene suttogó propagandával terjeszteni, hogy a Munkásőrség létrehozására az első javaslatot 1956. november 16-án a Magyar Kisgazdapárt tette, hátha több szövetségest találunk. Valóban dolgozni kell a kormány és a párt közötti viszony és együttműködés érlelésén, javításán, a többpártrendszer viszonyai között ez más megvilágítást is fog 181