A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kodás. Mégegyszer egyszemélyes pártot ne csináljunk, nem hogy ne legyen több párt, az egy más kérdés. Egyszemélyes párt sem legyen. Ahhoz pedig kell. Tehát én nem tudom, hogy ezt olyan rangra kell-e emelni, mint amilyen rangra kerülhe­tett ez a dolog, na most én tudom, hogyha így értékelnek bennünket, akkor ez nem jó, ezzel nekünk valamit kezdeni kell, ezt el kell oszlatni. De legalább itt értsünk azzal egyet, hogy köztünk nem valami rettenetes nagy harcok dúlnak. Viták vannak olyan kérdésekben, amik a politika legmarkánsabb kérdései. A különbözőségekről is: kérem szépen ez nem úgy van, hogy tegnap teljes egy­ség volt közöttünk, holnap meg veszekszünk ezen. Ezek folyamatokban alakulnak ki, felszólalásokban, vitákban, nyilatkozatokban, az azonosság is meg a különbö­zőség is mozgásban van mindig. Az nem úgy van, hogy ezt le lehet merevíteni, hogy most ezek összevesztek, akkor most vita van ezen, vagy ha vita van, akkor meg összevesztek, mert ez a dolog másik oldala. Tehát én nagyon szeretném kérni elvtársak, fogadják el, hogy sem a múltkori­ban, sem most, sem a repülőgépen, amikor a nyilatkozatot tettem, nem másról be­széltem, mint arról, amit most mondok: hogy vannak kérdések, amikben úgy lát­szik, véleménykülönbségek vannak. Én remélem, eljön majd az idő, amikor talán vitatkozni újságban is fogunk egymással, és kifejtjük álláspontunkat, és ha a soro­kat egymás mellé fogják tenni, nem lesz hajszál pontosan azonos, akkor nem fogják azt mondani, hogy valakinek el kell mennie a vezetésből vagy a pártból. Én úgy látom, hogy ez az ügy túl van kompenzálva, fel van egy kicsit nagyítva, de ha ez a politikában gond, akkor nekünk törni kell a fejünket, hogy hogyan vezes­sük ezt le. A megyei elsőtitkárin valaki szellemesen megjegyezte, hogy csóko­lódzunk össze, és akkor majd elhiszik nekünk, persze a televízió előtt természete­sen, hogy lássák, milyen békében vagyunk. Ugyanakkor azt elfogadom, hogy fegyelem kell. Jól emlékszem, Tóth elvtársnő mondta, igaza van, ezt a főtitkár nem engedheti meg magának, hogy az országot érintő fontos kérdésben a magyar állampolgár a véleményét külföldi nyilatkozatai­ban ismerje meg. Igazat adok, elfogadom, vigyázni fogok rá. Nem mentségemül mondom, csak azért szeretném megjegyezni, hogy nem könnyű a magyar újság­írókkal dolgozni, de úgy tűnik nekem, hogy mondjuk az amerikaiakkal nehezebb. És ennek is van szerepe, amikor az ember gondolatainak pörgetésénél, vagy a kü­lönböző részletkérdéseknek a megfogalmazásánál olyant is kimond, amit már ma­gában régebben hordozgat, de odahaza még nem vitattuk ki. Én tehát az ezzel kap­csolatos jelzést megértettem. Berecz elvtárssal is egyetértek, igaza van, nem a repülőgépen kellett volna neki először válaszolnom, csak itt azt szeretném megjegyezni, hogy válaszoltam. Fe­gyelem kell tehát, mindnyájunk részéről, ezt a bírálatot igaznak tartom. Nagyon fontosnak tartom azt a megjegyzést, hogy a hatalom legfontosabb szer­veit: hadsereg, belügy, bíróság, ügyészség stb., más területeket, mentsük meg a po­litikai harcoktól, mert szétszedjük ezeket. Munkásőrség dolgában döntenünk kell. Borbély elvtárssal egyetértésben a bizottság megvitatja majd, a Politikai Bizottság is, ha jól tudom a Központi Bizottság elé kerül, itt fogjuk megvitatni. Addig talán el kellene suttogó propagandával terjeszteni, hogy a Munkásőrség létrehozására az első javaslatot 1956. november 16-án a Magyar Kisgazdapárt tette, hátha több szövetségest találunk. Valóban dolgozni kell a kormány és a párt közötti viszony és együttműködés érle­lésén, javításán, a többpártrendszer viszonyai között ez más megvilágítást is fog 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom