A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Tapasztalatom, hogy a dolgozók, az emberek az őszinte, igaz szót, az egyenes beszédet igénylik, akiben bíznak, attól elfogadják, azok mellé állnak. Többre értékelik a következetes, egyenes és követhető állásfoglalást, még akkor is, ha az számukra nem a legszimpatikusabb, mint a 180 fokos pálfordulásokat. Befejezésül két gondolatot vetnék még fel: 1. Központi Bizottságunk sajnos mindig fáziskésésbe, lépéshátrányba kerül. Javasolom, hogy már most foglalkozzunk az október 23-i várható helyzettel. Legyünk kezdeményezőek, olyan javaslatokkal álljunk elő, hogy az a széles néprétegek egyetértésével találkozzon. Ne következzék be, hogy mások kezdeményezéséhez és javaslatához kelljen végül is felzárkózni. 2. Pártértekezlet vagy kongresszus? Szerintem is, nem az a lényeg, hogy minek nevezzük, hanem mi a tartalma és azt milyen jogosítványokkal ruházzuk fel. Tekintve, hogy különböző pártértekezletek kongresszust javasolnak, és a reformkörök szegedi tanácskozásán az ott lévő PB tagjai is ezt támogatták, hívjuk kongresszusnak, mert, ha ragaszkodunk a pártértekezlethez, az valamilyen szinten újabb ütközést fog eredményezni. A megnevezésnek nincs olyan jelentősége, hogy érdemes volna ragaszkodni a „pártértekezlethez. " Köszönöm figyelmüket. 1087