A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

15. sz. függelék Köveskúti Lajos (OKISZ elnöke) hozzászólása a KB 1989. V. 29-i ülésén Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Gazdasági beállítottságom miatt jellemzően gazdaságpolitikai kérdésekhez szoktam szólni. Az utóbbi időben azonban egyre több olyan jelenségnek vagyok tanúja, amelyet nem értek, bántónak és helytelennek tartok, különösen, ha összehasonlítom annak a rétegnek véleményével, amelyben dolgozok. Bevezetőül elmondanám, hogy az ipari szövetkezetek, amelyek munkájáért felelősséggel tartozom, becsülettel dolgoznak és helytállnak. Nem deklarálják hangos szóval, hogy reformerek, de végzik feladataikat. Eleget tesznek az elvárásoknak. A múlt évben letermeltek 160 milliárd forintot (nettó árbevétel 190 milliárd forint), költségvetési befizetésük a támogatások levonása után 26,2 milliárd forintot tett ki. Az ipari szövetkezeti mozgalom tehát ilyen mértékű nettó befizetéssel enyhítette a költségvetés gondjait. Az ez évi eddigi tapasztalatok alapján 1989-ben szintén kedvező eredmények várhatók. Nyilvánvaló, hogy a közel 300 000 ember között, akik ma az ipari szövetkezeti mozgalomban dolgoznak, akad, aki szélsőséges gondolkodású és nagy hangú. Szerencsére nem ez a jellemző. Következésképpen nem ezen emberek véleménye alapján kell döntenünk, hanem a sokak részéről hallgatagnak vélt tömegek nyüt vagy titkos szavazása alapján, mert az hordozza a realitást. A valóság talaján álló és gondolkodó, nem hangoskodó embereket kell megnyernünk a reform számára is. Minden erőmmel, munkatársaimmal együtt azon dolgozunk, hogy a termelés folyamatosságának feltételeit megteremtsük, és nem nagyon van időnk más kérdésekkel foglalkozni. Sok gondunk van, de közös összefogással, közös erőfeszítéssel ezeken úrrá lehet lenni, még akkor is, ha a következmény sajnálatos módon, dolgozóink életszínvonalának csökkenésével párosul. Az ipari szövetkezeti mozgalomban most vannak a megyei és szakmai szövetségek küldöttértekezletei. Nagyon sok ilyen tanácskozáson személyesen is részt veszek, hogy megismerjem a közvélemény hangulatát, és egyben tájékoztatást adjak szövetkezeteinknek gazdasági és politikai kérdésekről. Egyegy megyében 100—200 fő értelmiségi is részt vesz más dolgozók mellett a tanácskozásokon. E találkozókon egy teljesen másik világ tárul elém, mint amit a rádió, a TV és a sajtó információja alapján érzékelek. Ez utóbbiak hallgatása, illetve figyelése alapján nyugtalanító, ideges hangulat lesz úrrá az emberen. Ugyanakkor, ha termelő szféra kisebb-nagyobb csoportjaival találkozom, ez a feszült, felcsigázott hangulat közel sem érzékelhető. Múlt hét pénteken például Debrecenben, előtte Komáromban találkoztam a megye szövetkezeteinek vezetőivel, de találkoztam Budapesten is több száz vezetővel és dolgozóval. Igaz, e vezetők között nincsenek politológusok, hanem mérnökök, technikusok, akiknek hangvétele más, mint amit a TV-ben és a rádióban hallani. Javaslataik követhetők, még akkor is, ha súlyos gondokat vetnek fel, de javaslatot is tesznek a megoldásokra, és nem minősítenek mindent rossznak, ami régi. A négy-öt órás ilyen tanácskozásokon elhangzanak szélsőséges javaslatok, felszólalások is. Mindig akad egy-két ember, akinek véleménye irreális. Azonban nem zárkózik fel mögöttük szélesebb réteg, tehát nincs tömegbázisuk. A nem progresszív és a valóságtól elszakadt véleményeket leszavazzák, kitapsolják. Az egyik 300 fős tanácskozáson 3—4 ember részéről javaslat hangzott el, hogy a szövetkezeti mozgalomban meglévő közös pénzforrásokat osszuk szét a szövetkezetek között. Az a szövetkezetek pénze, az a miénk, felkiáltással. Ez jól hangzik és népszerű. De akik felvetették, azok néhány éve kerültek a szövetkezeti mozgalomba, alakítottak kisszövetkezetet, és egy fillérrel sem járultak a közös forráshoz. Közöltük, hogy a közös pénzforrásokat, amelyek a fejlesztés, a fejlődés céljait szolgálják, amennyiben a többség kívánja, szétoszthatjuk a szövetkezetek között, de természetesen azok számára, akik azt összeadták. Azonnal elálltak javaslatuktól. Volt, aki bejelentette, hogy pártot kíván alapítani, és a mozgalom közös pénzéből erre biztosítsunk forrásokat. Azt hiszem, nem kell a választ érzékeltetnem. Kedves Elvtársak! A szövetkezeti mozgalomra is kihatnak a magyar társadalomban zajló politikai és gazdasági változások. Hogy ehhez hozzáigazítsuk működésünket, egy megújulási folyamat induljon el, az önkormányzati munkát erősítsük és az érdekképviseleti munkát alulról építkezve korszerűsítsük, szüksé1085