A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vonatkozóan, és nincs külön vezető párt, de ugyanakkor mégis ezt az átmenetet tárgyalási alapként hozva biztosíthatja ennek a határozatnak megfelelően az MSZMP. A következőben szeretnék most más kérdésről szólni. Még van egy kérdés, amit már itt érintettek, a közleményben milyen választ adjunk arról a kérdésről, ami most legjobban érdekli a lakosságot és a párttagságot is. Én azt gondolom, hogy ennél a közleménynél sokkal határozottabban véleményt kell mondani dolgokról. És én fölolvasok most két javaslatot, véleményezésre, vitára javaslom. A harmadik oldalon szerepel ez a téma: onnan, hogy a párt testületei továbbra sem kívánnak foglalkozni nem szakmai viták, hanem tudományos viták eldöntésével, ide beiktatni, hogy az eddigi feltáró munka, az ülésen folytatott véleménycsere alapján a Központi Bizottság úgy látja, hogy az októberi események jellegét és tartalmát, a népfelkelés, ellenforradalom [a népfölkeléstól az ellenforradalomig] megfogalmazás fejezi ki a legpontosabban. Ez elhangzott Horn elvtárs tegnapi tvnyilatkozatában. Lehet egy másik változat is. Lehet olyan változat is, amely azt mondja: az eddigi feltáró munka, az ülésen folytatott véleménycsere alapján a Központi Bizottság úgy látja, hogy az októberi események jellegét és tartalmát a további feltáró munka alapján lehet pontosítanil. De valamit, én azt gondolom, hogy ezt az alternatívát mondom [sic!]. Én az első mellett vagyok. Ezek után szeretnék azért még rátérni néhány kérdésre is. Milyen helyzetben vagyunk mi, mint párt? Erről szólt Grósz elvtárs. Én most először a nemzetközi vonatkozást vetem fel. Azt hiszem, mi azt világosan látjuk itt, hogy itt nem a magyar szocializmus modelljének a válságát éljük, hanem ez világméretű válság. És sajnos tudomásul kell venni — nekem például ez a véleményem —, hogy a nemzetközi helyzeten kívül, tulajdonképpen nincs talán olyan tényező, ami egyértelműen pozitívan hatna. Mert felvetettük mi azt, hogy a Szovjetumóban megindult folyamat kedvezően hat a magyar reformfolyamatokra. Ez igen. Ez elvüeg természetesen így van. De elvtársak, a jelenlegi helyzet, a hírek, amelyek a Szovjetunióból jönnek, azok tulajdonképpen agitációs érvet is jelentenek az ellenzéknek miellenünk. Ezért nem lehet egyértelműen pozitívnak tekinteni. Hol van egy fix pont? Van egy fix pont a világon a szocialista országok között? Nincs fix pont. És ha megfigyeljük, most az egész világon a nyugati propaganda teljes mértékben arra irányul, hogy egyértelműen véglegesen bebizonyítsa, hogy a szocializmus egy elvetélt valami, történelmileg lejárt, hogy elvesszék [sic!] a rendszerbe vetett hitüket az emberek. Mert igaz, hogy a parlament azt mondja, nem az érdekli a nyugatot, hogy volt 56 meg mit tudom én. Ez igaz, de a nyugati propagandában kiemelt helyen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. És befolyásolják a magyar közvéleményt. És akkor mi van belül? Én teljesen egyetértek azzal a megfogalmazással, hogy izzó politikai légkör van. Ma mindenki ügyész akar lenni. Mindenki tulajdonképpen vádiratot szerkeszt. És azokat a tanúkat hallgatja ki, amelyek [siet] a bűnösséget igazolják. Valóságos dömping van a féligazságok terjesztésében. Miért van ez így? Az újságírók csinálják? Hozzá szeretném tenni, nem nagyon sok, de azért van jelentős számú újságíró, aki manipuláltan csinálja ezt. És még minden csak úgy szőrmentén, nehogy megbántsuk, mert nem az újságírók miatt van [sic!]. Kérem, aki manipulál, az manipulál akkor is, ha újságíró. De nem ez a kérdés [ek] kérdése. Én úgy gondolom, elsősorban ezek a hibák — 95