A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók, s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenység folytatására vállalkoznak. Az átalakulás fokozatosan, anyagi veszteségek és emberi megrázkódtatások nélkül, önfejlődéssel, a helyi adottságoknak megfelelően folyjék. Ütemét, formáit az érdekeltekre kell bízni, nem szabad még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy felülről elgondolt sémák alapján, kampányszerűen változzanak a gazdálkodás keretei. Telítődjék meg tartalommal a kiüresedett demokratizmus. A közösségek maguk alakítsák ki a gazdálkodás, a jövedelemelosztás megfelelő formáit. Demokratikusan válasszák meg vezetőiket, döntsenek a szövetkezet továbbfejlesztésének kérdéseiben. Kiállunk az állami és egyéb külső beavatkozások lényeges korlátozása, a szövetkezeti autonómia kiteljesedése mellett, s ellene vagyunk minden olyan informális beavatkozásnak (pl. a tisztségviselők választásába, a tevékenységek és a belső szervezet alakítására stb.), amely sérti a szövetkezetek önállóságát. 4. Szabad utat a vállalkozásoknak A mezőgazdaság fejlesztése egyaránt támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és a magángazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a magas színvonalon gépesített, nemzetközi összehasonlításban is jó hozamokat elérő ágazatokban a nagyüzemi termelés marad a meghatározó, mert a gazdasági versenyben ez a megoldás a hatékonyabb. Ezért támogatjuk az olyan belső szervezeti és érdekeltségi megújulásukat, amellyel folyamatosan tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez. Azokban az ágazatokban, ahol a nagybani termelésnek nincs hatékonysági előnye, ott az egyéni, a családi vállalkozás, a kistermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, családi, kisebb csoportokba szerveződő vállalkozások kapjanak azonos esélyt nemcsak a nagyüzemeken belül, hanem azok keretein kívül is. Az egyéni gazdálkodás, a magánvállalkozás — realitásainkból kiindulva — kezdetben főleg bérlet alapján jöhet létre. Jövőjük pedig attól függ, mennyire tudnak a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tenni. A mezőgazdasági kistermelés és az egyéni termelés — a nagyüzemek keretében szerveződő vállalkozásokkal együtt — bővítheti a falusi foglalkoztatási lehetőségeket, a megélhetési forrásokat, javíthatja a közösségekben élő lakosság életkörülményeit nemcsak közvetlenül, hanem közvetve, e térségek gazdasági életének élénkítésével is. 5. A megújuló gazdaságban korszerű mezőgazdaságot A mezőgazdasági termelés egyre szorosabban összekapcsolódik a termelőeszközeit gyártó, termelését kiszolgáló, illetve a termékeit felhasználó és értékesítő ágazatokkal. Nem lehet versenyképes élelmiszer-termelésünk az ipari termelőeszköz-gyártás, a kor követelményeinek megfelelő infrastrukturális háttér nélkül. Értékesítési lehetőségei is egyre jobban függenek a bel- és külkereskedelmi szervezet működőképességétől, tevékenységének színvonalától. Ezért: a) A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az élelmiszer-gazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca. Tehát érdeke, hogy gyártmányainak fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban elégítse ki a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelőszervezetek differenciálódó igényeit. Indokoltnak tartjuk, hogy legyen az iparpolitika, illetve a regionális fejlesztési politika szerves része a mezőgazdaságban folyó ipari, szolgáltató tevékenységek szervezése. A nagyüzemekben ugyanis a megtermelt nyersanyagok feldolgozása és értékesítése mellett az ipari tevékenységek és szolgáltatások a legjelentősebbek. b) Szorosabb — az egymásrautaltságon és a közös érdekeltségen alapuló — kapcsolatot tartunk szükségesnek a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-ipari feldolgozás között. Az élelmiszergazdaság szerkezetváltásának legnagyobb lehetőségei ugyanis a feldolgozásban vannak. Ez egyben kényszer is, mert az élelmiszeripar technológiai, műszaki színvonalának elmaradása a mezőgazdasági termékek értékesítésének gátjává válhat. Az élelmiszer-ipari vállalatoknak a gazdasági és jogi önállóság biztosításával növekedjék kockázatviselő és alkalmazkodóképessége. A legszükségesebb lépések közül kiemeljük a tőkeáramlás útjában 1064