A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Az írásos előtejesztést és a hozzá fűzött szóbeli kiegészítést én elfogadom. Lényegével, szemléletével egyetértek. Meggyőződésem, hogy egy ilyen jellegű, ilyen felfogású válasz lenne méltó a párthoz arra a felfokozott várakozásra, amely mai ülésünket itthon és külföldön kíséri. Kiindulásom az, hogy a mai helyzetből az MSZMP nélkül nincs kiút ebben az országban, de az is, hogy csak az MSZMP nem képes megoldani a mai gondokat. Ezért szükségesnek tartom a nemzeti párbeszéd elindítását, folytatását, egy lengyel licenc alapján készülő, de sajátosan magyar nemzeti kerekasztal megalkotásán való gondolkodás elkezdését. Egy ilyen intézmény azonban nyilván nem önmagáért van, s létrehozása — láttuk a lengyeleknél — nem automatikus. Nem megy azonnal, nagyon sok vitával jár. Nagyon sok kétoldalú tárgyalást igényel előtte. En nem csak az alternatív szervezetekre gondolok, amikor párbeszédet kell folytatni. Nem is csak a hagyományos szervezetekre. Új formákat kell arra is találni, hogy az itt említett csendes többséggel hogyan tudunk kapcsolatot, párbeszédet teremteni. De hogy ezen az úton elindulhassunk, a Központi Bizottságnak világosan ki kell mondania: komolyan gondolja-e a politikai pluralizmust, vagy sem. Meggyőződésem, hogy ez nem megkerülhető kérdés, s ebben nem lehet mellébeszélni. Az véleményem szerint nem működik, hogy pluralizmust hirdetünk, de közben nem az értékeinket, hanem a hatalmunkat akarjuk megmenteni és megőrizni. Ha komolyan gondoljuk, amit mondtunk — s ez meggyőződésem —, akkor ki kell jelentenünk, hogy valódi többpártrendszeres, képviseleti demokráciára épülő szocializmust akarunk, hogy ebben a pártok jogilag egyenlők, az MSZMP-nek sem lehet előjoga, és vállaljuk ennek konzekvenciáit magunkra. Hogy elutasítjuk az erőszakos

% diktatórikus megoldásokat. Láttuk a lengyeleknél, hogy ezek nem megoldások. És kijelentjük azt is, hogy ha a nyílt, demokratikus versengésben, valódi demokratikus választásban alulmaradunk, akkor átadjuk a hatalmat, és ellenzékbe vonulunk. Természetes, hogy vezető szerepre törekszünk és törekedjünk. Ezt azonban nem kiváltságokkal, hanem politikai befolyással akarjuk elérni. Törekedjen más is vezető szerepre. Énnekem meggyőződésem, hogy ezt csak egy megújuló MSZMP képes elérni. Ezen elvek világos, nyílt, taktikázás nélküli kimondása jelentheti részünkről a belépőjegyet a nemzeti párbeszédhez, a leendő nemzeti kerekasztalhoz, s ez jelentheti az alapot ahhoz, hogy utána mindent elkövessünk azért, hogy ne maradjunk alul, s ne szoruljanak kisebbségbe eszméink, céljaink, törekvéseink. Meggyőződésem, hogy ezen elvek egyértelmű vállalása jelent alapot ahhoz, hogy tárgyaljunk az átmenetről. Mert kell átmenet. A többpártrendszert nem elég meghirdetni, az egyik pillanatról a másikra nem lesz működőképes. Nem hiszem, hogy évtizedek kellenek, de hogy jó pár év, abban biztos vagyok. Hiszen a jogi feltételek rövid távon megteremthetők, a politikai, szervezeti feltételek megteremtése, megteremtődése már több időt igényel, az infrastrukturális, kulturális, tudati feltételek megteremtése pedig a leglassabb, legtöbb időt igényel. Én egyetértek az előterjesztéssel, hogy ezen átmeneti időszakban nem a pártok közötti verseny, hanem a kiegyezés lehet csak a stabilitás forrása, hiszen ma egyik fél sem felkészült a versengésre, nincsenek programmal rendelkező, kormányképes erők, sem a társadalom, sem a gazdaság nem viselné el ma a kiélezett ütközet következményeit. Ezért kell kezdeményeznünk a kiegyezést, egy olyan megállapodást, amely az átmeneti évekre garantálja, hogy az MSZMP nem szorul ki a hatalomból, de nem is birtokolja azt kizárólagosan. Amely biztosít egy stabil kormánytöbbséget, de vállalja 92