A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ami a párt egyéb dolgait illeti: hatalmi harc folyik, mondják az elvtársak. Én ezt már sokszor elmondtam, ott nem folyhat hatalmi harc, ahol az ember nem ragaszkodik a hatalomhoz. Én ezt nem tudom felfogni [elfogadni] változatlanul. Itt politikai viták folynak, kritikai, lényeges politikai kérdésekben formálódó, egyre inkább tetten érhető alapvető felfogásbeli különbségek vannak, amik csak azért nem konfrontálódnak, mert a partnerek a véleménykülönbségeket nem ugyanazokon a fórumokon képviselik. És nem jön még össze, mert nem érlelődött ki úgy látom a koncepció, és van személyi ellentét. Ezt én már egy éve mondom. Eleinte megpróbáltam finomabban, nem sikerült úgy látszik jól megfogalmaznom, most már régebben mondom, de ez nem hatalmi harc. Én nem annak tartom. Én nem tudom, hogy Németh Miklós mennyire ragaszkodik a beosztásához, nem látom rajta nagyon a lelkesedést, hogy két kézzel kapaszkodna bele. A parlament elnökét is úgy kellett meggyőzni, hogy a parlament elnöke legyen; a főtitkár nem ragaszkodik görcsösen a főtitkári beosztáshoz, azonnal odaadja. Nem tudom, ki, hogy van. Nincs hatalmi harc. A KB-titkároknál nem tapasztalom, hogy olyan rettenetesen odalennének. Nincs hatalmi harc. Van véleménykülönbség, és van bizonyos fokú személyi konfliktus.A kettő nem ugyanaz. És nem vagyunk ártatlanok. Valaki itt a szüzekről beszélt, mi nem ebbe a kategóriába tartozunk. Mit csináljunk? Kérem, ez egy mondattal elrendezhető, egyetlen szavazattal. Van egy nagy probléma, amire próbáltam utalni. Nincs őszinteség, és nincs szolidaritási érzés. Ennyi az egész. De az egész nagyon sok, mert a magyar pártmozgalóm tele van azzal a tudattal, hogy fent hatalmi harc van, és ez már elég baj. Ez már elég baj, ha azt hiszik, hogy hatalmi harc van. S hiába mondom, hogy nincs, nem hiszik el. Még itt is azt kapom, hogy elkenem a dolgokat. Ha tudnám, hogy ki miért harcol, akkor megmondanám. Nem tudom. Káosz van. Igen, káosz van, és még egy darabig marad is. Hogy sok-e az iszap, vagy nem? Kérem, nekem semmiféle megbízható mérőrendszerem nincs ahhoz, hogy soknak, vagy kevésnek minősítsem. Én az 1956-os nagy iszapra emlékszem utoljára, akkor valamivel nagyobb volt. Most a helyzetet [azonban] bonyolultabbnak látom, mert akkor látszott a front, most meg nem látszik, és ezért [tovább] fog sokáig tartani. Köszönöm, hogy az elvtársnő szóvá tette: hiányoltak, hogy nem voltam Kecskeméten és Szegeden. Szeretném elmondani, nem ideológiai felfogásom és vallásom tiltja, hogy ott legyek. A PB döntött a képviseletről, de ha már ezt felvetették, akkor a következőket szeretném elmondani. Nem vagyok reformista, és nem vagyok fundamentalista. Kommunista vagyok. Nem a reformkörbe léptem be, hanem a kommunista pártba. Bennem — bármilyen furcsa is — békésen egymás mellett él a fundamentalizmus is, meg a reformizmus is. Én egy kicsit azt a felfogást vallom magamról, amit Nyers elvtárs három üléssel ezelőtt itt kifejtett, hogy hogyan van együtt bizonyos kérdésekben a konzervativizmus, és hogy van együtt bizonyos kérdésekben a megújulás egyszerre. És még én ettől nem tartom magamat valami bűnösnek. Én sok minden disznóságot elkövettem már életemben, a politikában, meg elég sok hibát is, de abban, hogy nem akarok mindenáron az elsők között rohanni a reform lobogójával, semmifajta lelkiismeret-furdalásom nincs. Én úgy érzem, hogy ami megújulásra megérett, abban partner vagyok, az ész nélküli összevissza szaladgálást pedig nem szeretem. Két dolog miatt nem szeretem. Sokszor elmondtam, most is elmondom. Az egyik: azért nem szeretem, mert úgy látom, hogy a politikai folyamatok elszakadnak a gazdasági folyamatoktól. A másik pedig: úgy 1031