A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lehet rendezni. Ez abszolút képtelenség. A kongresszusra úgy kell megérkeznünk, azoknak, akik túl akarják élni a kongresszust, nem önmaguk miatt, hanem azért, mert fontos, hogy a pártot ebből a gödörből kivonszolják, hogy kéz a kézben, úgy, ahogy szokták, akár a szocialisták, akár szociáldemokraták, akár liberálisok, akár keresztények. Választások előtt a pártok nem hívják ki a balsorsot azzal, hogy olyan kongresszusba mennek bele, aminek kiszámíthatatlan a végeredménye. Előtte megállapodnak személyi összetételben, koncepcióban, felosztják a funkciókat, feltételezve egy sikeres választási szereplést, és erőt, magabiztosságot demonstrálva lépnek ki a nyilvánosság elé. Én nagyon a figyelmünkbe ajánlanám azt, hogy ne kíméljük magunkat, hogy ezt a helyzetet, hogy lényegében kész állapotban érjünk oda a kongresszusra, ezt képesek legyünk elérni. Ezt azért is szükségesnek tartom, mert feltétlenül a választások előrehozásának a híve vagyok. Tehát az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások előrehozásának a híve vagyok, mindenekelőtt azért, mert a parlamentnek a hitele, a legitimitása olyan mértékben ingott meg — okkal vagy ok nélkül, ezt én most itt nem forszíroznám —, ami visszafordíthatatlan. És nekünk is eszünkbe jutott az, hogy olyan egyezséget ajánljunk az ellenzéknek, hogy kérem, nem szükséges a választásokat előre hozni, ha meg tudunk állapodni abban, hogy abbahagyják a hatalmi intézmények szétzilálását. Ez nem új gondolat. Semmi esély nincs erre. Ilyen körülmények között pedig, nem lehet megteremteni egy egyébként nagyon kívánatos, világos, szigorú, következetes kormányzati vonalvezetésnek a parlamenti támogatását. Ez a parlament erre semmiképpen nem alkalmas már. Ezért nincs más választásunk, úgy gondolom, ha el akarunk kerülni egy pénzügyi-gazdasági összeomlást, minthogy előrehozott választásokban gondolkodjunk. És itt megint nem pártérdekek miatt, hanem az ország érdekében előrehozott választásokban, mert egyébként érzékelhetően a külföldi hitelünk is romlik, sőt kivárás tapasztalható, miután bizonytalan a magyar belpolitika kimenetele. Ezt egyre többben kimondják már. És beláthatatlan következményekkel járna akár a jövő év elejére, vagy főleg a jövő év közepére a prolongálása a választásoknak, mert egy ilyen labilis patthelyzetben, egy ilyen parlamenti kiszámíthatatlanság állapotában nem lehet markáns kormányzati politikát folytatni. Ezért előre kell hozni a választásokat, ehhez a jogi feltételek adottak nagyobbrészt, vagy rövid időn belül megteremthetők. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy elkészült lényegében a párttörvény, elkészült az Alkotmánybíróságról, a köztársasági elnöki intézmény bevezetéséről szóló törvény, és napokon belül elkészül a választójogi törvény, ami bizonyos variációkat, alternatívákat tartalmaz. Természetesen a jogi feltételek megléte kevés, megfelelő politikai klímát, ha lehet megállapodásokat kell teremteni ezekben a sarkalatos törvényekben. Én némi reményt látok erre, úgy tűnik, hogy a holtpontról az Ellenzéki Kerekasztallal folytatott tárgyalások kimozdíthatok, de lényegében az utolsó esély, amit önmagunknak felajánlhatunk. Felvetődhet joggal az a kérdés, hogyha ezt az esélyt nem tudjuk megjátszani, mi történik. Itt van-e a világ vége, vagy kifejezetten a parlamenti képviselettel nem rendelkező csoportok ellenében kell a törvénykezést folytatni. Én úgy gondolom, hogy nem erről van szó. A világon sehol nincs arra vonatkozó előírás, hogy törvényeket kizárólag a politikai erők egyetértésével lehet előterjeszteni, az pedig abszolút példa nélkül állna, hogy a választások időpontjában szülessen egyetértés. A választások időpontja alapvetően a kormánypárt politikai mérlegelésének a kérdése, én úgy gondolom, hogy ebben most már a kommunista képviselőkkel lefolytatott 1022