A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ban ahhoz, hogy felkészüljünk mondjuk egy őszi választásra, már most kell bizonyos törvényeket, tervezeteket kidolgozni és előterjeszteni. Tehát nekünk erre a variációra is föl kell készülni. És arra is, hogy esetleg a ciklus végén kerül sor az országgyűlési választásokra, mert akkor már egy-két hónappal előbbre hozni a választásokat nincs értelme. Akkor nyugodtan tarthatjuk magunkat a ciklus végéhez. Tehát itt nagyon fontos, azt is látnunk kell, nem mi találtuk ki eredetileg a választások előbbre hozatalának a kérdését. Nem mi vetettük fel, hanem az alternatív szerveződések, aztán megváltozott a véleményük, a Magyar Demokrata Fórum viszont következetes maradt, ebben a kérdésben változatlanul az előbbre hozatal mellett van. Tehát úgy gondolom, ezt mérlegeljük, hogy az ország állapota szükségessé teszi esetleg, én efelé hajlok, de mondom, nagyon fontos, hogy meg tudunk-e állapodni, vagy nem. Ettől függetlenül, utána kell majd állást foglalni a pártnak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt milyen menetrendet képzel el, vagy tart szükségesnek, ha nem sikerül megállapodni. * Egyébként, ami pedig a kerekasztal-konferenciával való tárgyalást illeti [sic!], a pártok közötti tárgyalást: az Országgyűlés elnöke nem jelentkezett önként, dalolva, vígan, hanem ez úgy történt, hogy a HNF ügyvezető elnöke, Kukorelli István felvetette kezdeményezésként — amit megküldött a parlament elnökének, máshoz is —, hogy a tárgyalások az Országházában legyenek, és az Országgyűlés elnöke vegyen részt, illetve a kormány képviselője. Azután Szegeden, a reformkörök felvetették a kérdést, és ezt azért említem meg, hogy én például azt nem tartom helyesnek, hogy az Országgyűlés vagy a kormány pártokkal tárgyalna. És azt, ami itt a javaslatban van — sajnos el kell mennem, és az egyebeknél már nem tudok hozzászólni —, itt van egy tétel, hogy az MSZMP képviseletében a kormány is kapjon helyet. Én ezt nem tartom jónak. A kormány, ha képviselteti magát, külön; a pártállamhoz már ilyen formában se térjünk vissza. És ezért merült fel, hogy az Országgyűlés se tárgyaljon a pártokkal, legfeljebb koordináló szerepet játszhat, és helyet biztosít természetesen az ország házában. Ezekről a kérdésekről akartam én röviden szólni. Köszönöm a figyelmet. BERECZ JÁNOS elvtárs: Fejti György elvtárs, utána Lenkei Csaba következik. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Kedves Elvtársak! Természetesen én is fontos kérdésnek tartom azt, hogy pártértekezletet tartunk-e vagy kongresszust, hogy milyen témával és mikor. Ennél talán csak egy fontosabb kérdés van, hogy a választásokat képesek vagyunk-e megnyerni, mert amennyiben nem, akkor akár pártértekezleten, akár kongresszuson fogadunk el programot, nem lesz eszköz a kezünkben, hogy végrehajtsuk. Nem lesz módunk, hogy a korábban elkövetett hibákat kijavítsuk. Ezért azt ajánlanám magunknak, hogy most is, és a jövőben is lényegében minden kérdést egy sikeres választási szereplésnek alárendelve gondoljunk végig. Néhány hónappal ezelőtt még könnyen teljesíthető minimális programnak tartottam azt, hogy az MSZMP a választások után a legnagyobb párt, a legtöbb szavazatot elért párt fejezze be a választásokat, és elérhetőnek tartottam néhány hónappal ezelőtt azt is, hogy az MSZMP önmagában abszolút többséget érjen el, és ennek alapján egy szilárd koalíciós kormányzásnak a feltételei létrejöjjenek. Azt kell hogy mondjam, e tekintetben az illúzióim kezdenek nagyon megkopni, mégpedig azzal arányosan, ahogy pártunknak a tekintélye, befolyása rohamosan kopik. Ezért egy pártértekezletre vagy kongresszusra csak egy szempontból tudok tekinteni, hogy azt a pozícióvesztést, amit szinte napról napra most már érzékelhetően elszen1020