A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lyette választani. Nyilvánvaló, többféle módszerben is lehet gondolkodni. Én azt szeretném felvetni, ahogy a javaslatban szerepel, hogy a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunista csoportok, párt-, MSZMP-tagcsoportok képviselői delegálási joggal rendelkezzenek, a szövetkezeti mozgalomban lévő MSZMPtagcsoportok delegálási joggal rendelkezzenek, ugyanígy az ifjúsági mozgalomban, az ifjúsági szervezetekben működő MSZMP-tagcsoportok is delegálási joggal rendelkezzenek. Ez akkor is fontos, ha —- mint később javasolni fogom — a választmány jellegű formát válasszuk, hiszen annak az összeállításában is ez működőképes. A második konkrét észrevételem és javaslatom. Bár úgy látom, általános a támogatottsága, én ellenzem, és ezért még egyszer meggondolásra javasolom, hogy a párt elnökét és főtitkárát közvetlen pártszavazással válasszuk meg. Nekem az a meggyőződésem, hogy az országgyűlési választásokra készülve, azok előtt egy ilyen voksolás nem összerázná a pártot, hanem gyengítené; ugyanis nyilvánvalóvá tenné a belső súlyos megosztottságát, amivel persze szembe kell néznünk, de lehet, hogy nem ilyen formában kiteregetni a világnak az országgyűlési választások előtt [sic!]. Gondoljunk bele elvtársak, ha egy jelölt lesz ezen a választáson, mondjuk a főtitkári posztra és kap 60%-ot, akkor milyen erős főtitkár lesz utána, és milyen erős lesz az ő vezetésével a párt; és akárkiről van szó, ha több jelölt lesz és látványosan megoszlanak a szavazatok, aminek az esélye ma nem kizárható, ez is a párt gyengítését jelentené, mert egy országgyűlési választások előtt azt demonstrálná, hogy mennyire sokfelé szaladó ez a mi mozgalmunk. Konkrét esetben tehát konkrát ellenérveim is vannak. Szeretném hozzátenni, én általában sem támogatom ezt a formát, bár meg tudom érteni, hogy a bizalomhiányos helyzetben mindenki a közvetlen választások, a közvetlen demokrácia híve. Általában is manipulálhatónak tartom ezt a formát főleg ma, amikor a pártdemokrácia nincs még azon a szinten, hogy ne érzelmek, hangulatok, hanem a józan közös érdekeltség határozza meg ilyen kérdésekben a személyi döntéseket. A harmadik kérdés, amiről szeretnék szólni, konkrét dolog. A testület összeállításának kérdése. Utaltam már rá. Én a választmány jellegű megoldást tartom jónak, szükségesnek és ezt javasolom. Ezt javasolom, mert főleg egy ilyen nehéz időszakban, ami előttünk áll, egy amennyire lehet centralizált, de a tagság által intézményesen ellenőrzött vezetés, döntéshozatal szükséges. Szeretném azonban hozzátenni, itt több hozzászólást is hallgatva én úgy érzem, van ezzel kapcsolatban egy félreértés. Az a szűkebb testület, amit ez a választmány megválasztana, az nem egy végrehajtó típusú bizottság lenne. Az lenne maga az elnökség, a vezetés. Nem vihető át tehát a Központi Bizottság, a Fblitikai Bizottság analógiája egy választmányszerű mechanizmusra. Eredetileg nem terveztem, hogy hozzászólásomban kitérjek rá, de az eddigi vita, főleg az elején elhangzott kérdések engem is arra indítanak, hogy szórjak Pozsgay Imre nyilatkozatáról, illetve a politikai bizottsági és központi bizottsági tagok szerepléseiről, s az ezzel kapcsolatos felvetésekről, kérdésekről. Röviden szólhatok, mert terjes egészében Horn Gyula elvtárssal értek egyet. Ennek a megközelítésében. Bár nagyon fontosnak tartom, hogy például a Szabad Európa-interjúról a párt érintett vezető politikusa távollétében ne vitatkozzunk, de legalább annyira fontosnak tartom azt is, hogy ne fantomokkal, ne nyilatkozatok tényével vitatkozzunk, és aki egy ilyen súlyos fórumon, mint a Központi Bizottság fölvet ilyen kérdést, 1002