A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

egység a politikai vezetésben, holott csak egy információt kaptunk, hogy tulajdonképpen Pozsgay elvtárs hol van. Még egy megjegyzés: azt hiszem, Kádár elvtárs utolsó hozzászólása váltotta ki belőlem azt az elgondolást és véleményemet, hogy én akkor tudok egy politikai vezetőnek igazán segíteni a munkában, ha elmondom kritikusan a véleményemet. Úgy ítélem meg, hogy az elmúlt időszakban, amikor Kádár elvtársnak nem mondtuk el szó szerint, hogy mi a gond, mi az alulról jövő információ, akkor nagy hibát követtünk el, és ezért büntettük most őt. Helyesebben az élet bünteti sok esetben. Én is szeretném jelzésként mondani Grósz elvtárs: szóvá tették többen, volt Kecskemét és Szeged — s én ezt nem kívánom tovább mondani —, szerették volna látni, ha Grósz elvtárs is ebben a csapatban részt vesz munkájával. Hozzátették: tudjuk, hogy elfoglaltsága olyan sokrétű, biztos azért nem vett részt, mert a munkája nem engedte meg. Pártelnök, pártfőtitkár témájában én úgy gondolom, hogy a választások során nem ez lesz a fő kérdés, legyen-e pártelnök és pártfőtitkár, hanem ha meg tudjuk magyarázni az embereknek, hogy mi a kettő közötti különbség, mi, mire hivatott, akkor ebben később nem lehet gond. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Molnár Magda elvtársnő, utána Barts Oszkáraé. MOLNÁR MAGDA elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! Egy rövid fejlődéstörténetre szeretnék emlékeztetni. Jó pár hónappal ezelőtt a Központi Bizottság egyfajta tanácskozáshoz a viszonyát úgy formálta, hogy először egyáltalán nem beszélt semmiféle tanácskozásról, majd egy egynapos kibővített KB-ülésről volt szó, egyfajta munkaértekezletről, majd ebből lett egyfajta pártértekezlet, és azt hiszem, hogy ma már talán itt a többség is a kongresszus mellett szavazna majd, nem úgy, mint három héttel ezelőtt. Én megkérdeztem néhány alapszervezetet, hogy miért is akarnak pártértekezlet helyett kongresszust. Valami módon a bizalmatlanság nyilvánult meg a válaszukban; azért, mert egy pártértekezletnek akkora a hatóköre, amekkorát az éppen uralkodó vezető vagy a vezető testület megszab neki. Azt hiszem, nem mondtuk el, vagy nem kaptak megfelelő tájékoztatást arról, hogy ez a pártértekezlet akár egy kongresszussal is felérhetett volna hatáskörét tekintve. És azt hiszem, hogy ez a bizalmatlanság is minket arra int, hogy fontoljuk meg ezt a múltkori döntést, és mindazokat az érveket is figyelembe véve, amiket Berend T, elvtárs elméletileg elmondott a kongresszus mellett, fogadjuk el azt, hogy kongresszus legyen. De mikor? Azt hiszem, hogy ez a másik fontos kérdés. Nagyon nehéz jó időpontot találni. Nyilvánvalóan függ a választástól, és miután annak az időpontja bizonytalan, beszélhetünk mi szeptemberről, de ha jövő tavasszal lesz a választás, akkor ennek a kongresszusnak a döntései, értékelései bizony messze kerülnek a választástól, tehát a választási program elveszti a lendületét. Elképzelhetőnek tartom, hogy politikai megfontolásból az MSZMP is támogassa inkább egy tavaszi választás kiírását és saját magának adjon időt, hogy körülbelül november táján kongresszust tartson. Milyen kérdésekkel foglalkozzon a kongresszus? Néhány fő probléma köré lehetne csoportosítani. Nem lehet megkerülni a múlt értékelését, vagy legalábbis az MSZMP-nek a saját múltjához való viszonyát. Ha nem kész, ha nem kikristályosodott a történészek értékelése, az az 500 oldalas dokumentum, bizonyos csomópon992