A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
közelebb kerülünk a mandátum befejeződésének időszakához. Szakemberek körében konzultálva én azt a tapasztalatot szereztem, azt a bizonyos novemberi, november végi, december eleji időpontot technikailag a szakemberek egy széles köre nem látja lehetségesnek, hogy addigra megszervezzük a választásokat. Én most azt az ellenérvet szeretném megfogalmazni, hogy úgy gondolom, ha nem politikai megegyezés dönt a választások előrehozásáról, akkor a kormányzás stabil háttere továbbra sem biztosítható, hiszen egy új választás után létrehozott új parlament legitimitásának megkérdőjelezése, akár néhány héttel vagy néhány nappal az előrehozott választás után újra megkezdődhet. Azt tapasztalom, hogy a politikai erők többsége egyelőre nem kíván megegyezést, az öndefiníció stádiumában van, formálódik, alakul, és nem tudják, hogy hogyan, mi módon szerveződnek párttá. Ezért semmiképpen sem látom én sem lehetségesnek azt, amiről Grósz elvtárs is úgy fogalmazott, hogy most semmiképpen nem foglalhatunk úgy állást, miszerint az MSZMP a választások előrehozását kezdeményezné. Az ilyen és ehhez hasonló ellenérvek sorát lehetne még folytatni. Én azt gondolom, hogy nemekkel nem lehet választásba menni. Ma sok vonatkozásban bizonytalan és felmérhetetlen a helyzet, a lakosság bizonyos, nem elhanyagolható körei azt tudják, hogy mit nem akarnak. Azt szeretném javasolni, hogy egy kormányzásért felelősséget érző párt akkor kezdeményezze a választások előrehozását, ha kiszámítható állapotban tudja magát, és kiszámíthatóbb állapotban tudja a helyzetet. Azt tapasztalom, hogy óriási lesz a piaci értéke a választási kampányban a független erőnek, aki nem pártosodik, annak is, aki nemcsak tagad, de nem csatlakozik le párthoz, és némi szociális demagógiát is kever a mondandójába. Óriási ereje lesz és óriási vonzása lesz egy éledő populizmusnak. Ezeket a körülményeket ma még nem tudjuk kiszámítani, és ezért is azt hiszem, hogy kiszámíthatatlan viszonyok között ma ez mindenképpen korai döntés lenne. Átmeneti időszakról beszélünk, én azt hiszem, hogy ez némi felstilizálása a helyzetnek. Szerintem még nem vagyunk átmeneti időszakban. Ma a működőképesség állapotát fenntartva kell felkészülni egy átmenetre, amely átmenet igazán a választások után fog megkezdődni. Nekem a választások előrehozásának megfontolásával kapcsolatban felmerülő érvem a párt helyzete is. Azt gondolom, hogy egy kongresszus után is több idő kell a választásokra való felkészüléshez. Például, ha egy kongresszuson programot fogadunk el, ha egy kongresszuson tisztességesen megvitatjuk azt, hogy az MSZMP betöltötte-e hivatását, indokolt-e nevének a megváltoztatása, akkor utána módot kell adni az MSZMP tagjainak ahhoz, hogy meghatározzák viszonyukat egy új helyzethez, egy új programhoz. És erre álljon össze egy szerveződés, és ez készüljön fel a választásokra. Azt hiszem, hogy ezt figyelembe véve, ma illúziónak tűnik egy 89-es választás. Végül, néhány szóban a tárgyalásokról, a más politikai erőkkel folytatott tárgyalásokról. Elolvastam azt az írásos jelentést, amit kiosztottak, amit Fejti elvtárs írt alá. Bizonyos értelemben megkönnyíti azt, amit mondani szeretnék, és fő vonalával egyet tudok érteni, csak némiképp máshogy gondolom azt tovább. Úgy tűnik számomra, hogy nincs világos tárgyalási koncepciónk, amiből lehetne tárgyalási taktikákat levezetni. Formai kérdésekről beszélünk, és ez bizonyos értelemben leplezi egy konzisztens, megvitatott tárgyalási platform hiányát. A célkitűzések és a tárgyalási stratégia nem világos. Én is azt tartom, hogy nem mindenekfelett sürgős 988