Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 23. Budapest, 1993)
OKLEVÉLKIVONATOK
ké, s az okleveleket egy későbbi időpontban készek bemutatni, amire a nádor Mihálynap nyolcadát (okt. 6.) tűzte ki, ahonnan a per újabb halasztásokkal az elmúlt vízkereszt nyolcadára (1384. jan. 13.) került, amikor is az alperesek közül János fia: Farkas, András fia: Jakab személyesen jelent meg, Sándor fiának: Péternek fiát: Jánost és András fiát: Jánost az egri káptalan levelével képviselték, László fia: Albert nem jelent meg, ezért a nádor külön oklevéllel megbírságolta. A személyesen megjelent felperessel szemben bemutatták Benedek mesternek, István király udvarbír áj ának és újvári ispánnak, valamint az egri káptalannak okleveleit. — Következik Benedek udvarbíró 1266-i oklevelének (1166-os évszámmal) és az egri káptalan 1328-i chirographált privilégiumának tartalmi átírása (lásd a 4. és a 28. sz.). — Ezzel szemben a felperes bemutatta az egri káptalannak 1352. április 2-i chirographált kiadványát (lásda 70. sz.), amely teljes szövegű átírásban la Ha lm azt a e káptalan 1337. május 1-én kelt oklevelét (lásd a 40. sz.). A felek bírói kérdésre kijelentették, hogy több bizonyítékuk nincs, és ítéletet (medelam equitatis) kértek. Bár 1266-ban Vencel fia: Miklós, a felperes István őse, Hunth-nak, az alperesek ősének és Simon fiának: Eleknek, aki őse az 1337-es oklevélben szereplő Hanwa-i Lőrincnek és Jakabnak, a saját földjéből Scarus-ból 3 ekényit átengedett, és bár az 1328-as osztályban László fiai: János és Sándor, e János fia: Farkas, Sándor fiai: János, Péter és András, Pál fia: Pál, Hunth fiának: Tamásnak fiai: Batolch és Péter, valamint Bok (dictus) János és Miklós fia: Miklós — a felperes István atyja — meg László, Péter és Dénes nevű fia vettek részt, a felperes atyja, Miklós fia: Miklós és az 1337-es bevallásban szereplő Elek fiai: Lőrinc és Jakab osztályostestvérek az alperesek őseivel, amiből az alperes Farkas és Jakab szerint az következik, hogy Runya birtoknak a felperes atyja, Miklós által 1337-ben Elek fiainak: Jakabnak és Lőricnek átadott fele — ezek örökösök nélkül halálozván el — Farkast, Jakabot és a többi alperest illeti. Mivel azonban az 1337-es bevallás szerint a felperes atyja Runya felét, amelyet most a felek Kyshanwa-nak neveznek, egyedül Jakabnak és Lőrincnek, valamint egyenesági leszármazóiknak adományozta, nem is pénzért, hanem rokonság alapján, és a tőlük élvezett jó szolgálatok viszonzására, s a bevallásban az oldalágról nincs szó, ennélfogva — Jakabnak és Lőrincnek a felek szerint is egyenes örökösei nem lévén — a nádor és a vele együttlevő előkelők (proceres) szerint Runya-nak ez a fele annak korábbi birtoklójára száll vissza tisztán és jog szerint tulajdonjogon, éppen ezért alpereseket a megkísérelt jogtalan visszaigénylésért (pro premissa recaptivatione et sibi vendicari anhelatione) annak becsértéke alapján 9 márkára ítélték. A nádor ezért kéri a jászói konventet, küldje ki hites emberét hamvazószerda 15. napján (márc. 9.) a nevezett Runya, másként Kyshanwa birtokra, hogy annak a Hanwa-i Szent György-monostor felé eső felét —- elkülönítve az alpereseknek maradó másik résztől — a nádori emberrel együtt statuálja a felperes Istvánnak, és minderről húsvét nyolcadára (ápr. 17.) tegyen jelentést. Húsvét nyolcadán a felperes a személyesen eljáró két alperes jelenlétében bemutatta a nádor előtt a konvent jelentését, amely szerint a megjelölt terminuson a nevezett birtokban megjelent, és feladatukat teljesíteni akaró nádori embert, Heemhaza-i László fia: Antal mestert, a nádori kúria nótáriusát s a hites személyeket, Péter presbiter custost és István mester aljegyzőt (subnotarius) Hanwa-i András fia: Miklós fegyveres kézzel megtámadta, az elkülönítést és a határjárást megakadályozta, így enélkül iktatták be Kysrunya, másként Kyshanwa birtoknak a Hanwa-i Szent György-monostor felé eső felének birtokába István felperest, a másik fele az alpereseknek maradván. Midőn a nádor a per ilyen állapotában ítéletet akart mondani, akkor a felek megegyezésre (ad pacis reconcilitiationem!) való bocsátásukat kérték. Ennek megtörténte után a felperes Miklós fia: István a saját és fia: Mátyás, valamint unokatestvérei (fratribus patruelibus
