Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

mert ellentmondott a Zenthgyurgh, Stepkfalua, Ragyolch, Zenthleurynch és Welchene nevű birtokokban lévő részekbe történő beiktatásának. Minthogy a jelen nyolcadon, amikorra a pert halasztották, az alperes (proc. Péter fia: János) kész volt oklevelekkel bizonyítani, hogy a birtokrészek őt illetik, kötelezi őt, hogy Szt. György nyolcadán mutassa be azokat. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. DL 60555. (Máriássy lt.) 1764 Febr. 17. (in cinerum) A vasvári káptalan előtt Thwtheus-i Gergely fia: Miklós és fia: Tamás — Miklós felesége és fiai: István és Balázs, valamint István fiai: Miklós és Péter nevében is —, János fia: István — fiai: Benedek és Péter, valamint András fia: Pál özvegye és fia: Dénes nevében is —, András fia: Illés — anyja nevében is — és Tamás fia: Máté, valamint — a másik részről — Zaaz (dictus) Petheu fia: Miklós fogott bírák közbenjárására kölcsönösen meg nem történtnek tekintik az egymásnak okozott károkat és egymás ellen elkövetett hatalmaskodásokat, érvényteleneknek nyilvánítják a peres iratokat, és 50 dénármárka bírságban való elmarasztalásuk terhe mellett, salva iudiciaria portioné, úgy egyeznek meg, hogy Thwtheus birtokból kiki az elődeik felosztása alapján neki jutó részt tartja meg. Méltóságsor. Hártyán, függőpecséttel. DL 94132. (Festetics lt. Saller cs.) 1765 Febr. 17. Roma. Wormditt Péter, a német lovagrend római procuratora a nagymesterhez. A pápa visszatartja Lengyelországba és Poroszországba rendelt követeit, mivel a velenceiek feltartóztatják a magyar királyhoz és más országokba küldötteket. A burgundi herceg levelét átadta a pápának, aki elolvasása után magához hívatta Zs., valamint a görög császár követét s közölte velük annak tartalmát. Ugyanő meghagyta a magyar követnek, közölje urával, hogy számít segítségére a lengyelek ellen, ha ezek a békét a renddel szemben nem tartják meg. — Koeppen 136, kiv. (Königsberg lt.) A levélben az évszám nincs feltüntetve. -(M.) 1766 Febr. 18. (Bude, 37. die oct. epiph.) Zs. a váradi káptalanhoz. Kusal-i Jakch fia: György fiai: János és László mesterek (proc. István diák) különös jelenléte előtt vízkereszt nyolcadán megjelenve előadták, hogy Belthuk-i Draagh vajda fiai: Imre és Sandrinus az ő Pettyentheleke nevű prédiumukat Cheh-i jobbágyaikkal elfoglalták, és sub onere trium marcarum felszántatták, továbbá az ő Nagzegh birtokukra küldve őket, egy jobbágyukat megverették és megsebeztették, azonkívül azokat a jobbágyaikat, akik a prédium felszántását meg akarták akadályozni, nyíllövésekkel megsebezve egészen Zylagzegh birtokig kergették; mindezt a váradi káptalannak és Szolnok megyének a benne átírt királyi parancsra tartott vizsgálatáról szóló ez évi oklevelével bizonyították, majd Imre és Sándor részéről ítéletet kértek maguknak. Erre azok (proc: Komlod-i Chak László) azt válaszolták, hogy ők Pettyenteleke prédiumot jogosan szántatták fel, minthogy azt Zenthkyral-i Szaniszló, akit az teljes joggal megilletett, adta át nekik használatra és megőrzésre, egyben kötelezte magát, hogy őket annak birtokában bárki ellen megoltalmazza; Kusal-i Jakch fiai: György és István, ezen György fiai: János, László és Dénes és ezen István fia: Mihály azonban Pettyenteleke prédiumot tőlük hatalmasul elfoglalták, és emiatt ők mind Kusal-i György és István mesterekkel, mind pedig Zenthkyral-i Szaniszló szavatosukkal a jelen nyolcadon különös jelenléte előtt perben állnak. Ennek bizonyítására bemutatták a leleszi konventnek a benne átírt királyi parancsra tartott idézésről szóló jelenté-