Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
3166 (1412. k.) Zs. a pécsi káptalanhoz. Járják meg Szenterzsébeti Mátyás és János Zudlaka nevű birtokának határait. — SMM 10 (1979) 69. 107, reg. (Esztergomi kápt. mit. Acta radicalia. Lad. 27. fasc. 7. É. — DF 264658.) * (1412. k.) Zuborius de Nassis királyi főkincstartó Sopronhoz. — Házi II/6. 44. és Magyar—zsidó okit. IX. 18. (DF 204775.) — Helyes kelte: 1411. dec. 17. Lásd 1384. — (M.) * (1412. k.) Nyéki Lőrinc oklevele. — Hazai okmt. IV. 268, a helyes kelet: 1360 k. Az oklevél, amelynek kiállítója 1349-ben szerepel (Házi 1/1. 95), tart. a legszorosabban összefügg a győri kápt. 1360. jún. 1-ji okl.-vel (Házi 1/1. 120). — (M.) 3167 (1412—1414) Zs. (XXIII. János pápához. 1 ). Dudum siquidem pro quibusdam negotiis in curia Romána expediendis nobilis Nicolaus filius Stephani de Lyblowi aule nostre miles fidelis dilectus cum Bartholomeo de Gudoctis de Bononia in regno nostro Hungarie extunc morituro pro 400 florenis auri sibi plene pagatis et exbursatis fecit cambium, ut in urbe Romána sibi aut procuratori suo ad hoc fundato resarciri deberentur per societatem eiusdem Bartholomei. Sed societas ipsa ad litteras cambii ipsius Bartholomei procuratori eiusdem militis nostri minime respondere curavit, nec satisfecit usque modo, prout hec liquide asseruntur per cambii et alias litteras ad matériám facientes sufficienter. Et ne prefatus miles noster indebite florenis ipsis defraudetur, Sanctitati Vestre filiali devotione et humiliter supplicamus, quatenus memoratum Bartholomeum ad resartionem dictorum 400 florenorum astringere, vei saltem de bonis ipsius precum nostrarum obtentu eidem militi cottidianis nostris obsequiis mancipato et in curia nostra personaliter nunc existenti aut suo procuratori satisfactionem impendi facere dignemini et exhibere, gratiam nobis in eo, Páter Sancte, complacentiam ostensuri. Vatikáni kt. Cod. Palát. Lat. 701 (DF 287745) f. 308b. — (M.) 1 A címzés elírásból: serenissime etc. Î168 (1412—1419) (f. II. p. oct. pasche) Gömör megye négy szolgabírája Zs.-hoz. Alispánjuk, Keueches-i Cynege (dictus) János fia: Miklós nevében familiárisa, Lőrinc szabó előadta törvényszékükön, hogy Feled-i néhai János vajda fia: Leusták lefoglalt egy kóbor lovat, amely egy tolvaj után maradt Feled-i birtokrészén, holott res et bona furum et aliorum malefactorum urát illetik tam vicecomitem parochialem. A másik fél nevében Bellyen-i Benedek azzal érvelt, hogy birtokrészén fures et latrones, necnon alios quoslibet malefactores captivandi ac puniendi et interemi faciendi liberam haberet facultatem. Et quia res et bona furum ac latronum et aliorum malefactorum ubicunque reperte et inventa extiterunt comitem aut vicecomitem parochialem contingere et concernere dinoscuntur, az alispán javára akartak ítélni, az alperes ügyvédje azonban bemutatta előttük [Zs. oklevelét, s így a pert felterjesztik az ő], a prelátusok és a bárók döntése elé, [a királyi kúriába, kötelezve a feleket, hogy] pünkösd nyolcadán [jelenjenek ott meg]. Alul hiányos papíron, zárlatán három gyűrűspecsét nyomával. DL 24701. (NRA 729-63.) 1169 (1412—1420) Febr. 22. u. (in Wysegrad, f. V. p. kath. Petri) Zs. Bars megye [ispánjához vagy alispánjához és szolgabíráihoz]. Tartsanak vizsgálatot Baragyan-i Miklós fia: László, [ ] fiai: Péter és László panaszára, amely szerint Kysfalud-i Olaz
