Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

* Nov. 17. A veszprémi káptalan oklevele. DL 9990. (Téves keltezés.) Helyes kelte: 1412. dec. 18. Lásd 3087. 2966 Nov. 17. Bátor. Bátori Antal diák Somlyó mezővároshoz. Követségbe küldött három megbízottja közléseinek adjon teljes hitelt. — Zichy XII. 89. (DL 79105.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 2967 Nov. 17. Velence intézkedéseket tesz az Ozorai Pipo vezetése alatt Friaul felé vonuló hadsereg feltartóztatására. — Óváry I. 85, reg. (Velencei állami lt.) — (M.) 2968 Nov. 18. Zs. András busanai plébános kérésére átírja Corbaviai Pál (Károly) comes volt dalmát—horvát bán 1411. jan. 23-i (76) és Corbaviai Butko comes fiainak 1411-i oklevelét (1458), s az adományozáshoz hozzájárulását adja. — Farlati IV. 100. — Fejér X/5. 263 (Farlati után) és X/5. 326, hiányosan (eredetiből). — <M.) 2969 Nov. 18. (6. die dom. p. Martini) A csázmai káptalan Zs.-hoz. Amikor 1412. nov. 4-i parancsára (2880) kiküldötte: magister Gregorius iunior plebanus de Narth kanonok és Fábián mester a királyi aula notarius-a(!) ki akarták jelölni a zágrábi káptalan Toplycha birtokának határait, János pécsi kanonok, a királyné alkancellárja és Chire (dictus) Péter fia: János mester dispensator reginalis maiestatis a királyné szavával eltiltották őket az eljárás végrehajtásától; kijelentve, hogy azt a királyné propter arduitatem rei ad felicem reditum vestre maiestatis primitus in regnum vestrum Hungarie aut Sclavonie fiendum statu in eodem halasztotta. (Vö. 2951.) Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Zágrábi kápt. lt. Acta antiqua. fasc. 55. n. 6d. (DF 256682.) * Nov. 18. Miklós jászói prépost és a konvent. Lásd 3209. 2970 Nov. 18. (Strigonii, 18. die Nov.) János esztergomi érsek, ottani örökös ispán, prímás, az apostoli szék legátus natus-a, a római király udvarának kancellárja Odorini (de Odorino) Miklós fiához: András esztergomi egyházmegyei klerikushoz, artium liberalium magister-hez, esztergomi sublector-hoz. Miután bizonyossá vált előtte, hogy Rosgon-i Simon volt esztergomi kanonok anélkül, hogy tőle engedélyt kért és kapott volna, az esztergomi egyháztól több éven keresztül vakmerően távol tartózkodott, az isteni szolgálatban és más függelmeiben megszabott kötelezettségeit attól fogva sem maga, sem más által nem teljesítette az esztergomi egyház sérelmére, kanonoksága és javadalma kárára, azért tisztségéből folyó kötelessége értelmében ezeket a hibákat meg akarván szüntetni, Rosgon-i Simont mint assertum canonicum felhívta és megidézte, hogy kitűzött határidőn belül székhelyére, az esztergomi egyházba, ahonnan a jövedelmét kapja, térjen vissza, ott teljesítse kötelezettségét és a többi kanonokkal együtt viselje a rájuk háruló terheket. Simon azonban sem határidőn belül, sem utána, noha hosszú ideig várták, nem tért vissza az esztergomi egyházba; sem kánoni akadályt, vagy valami más okot — ami miatt nem térhetett vissza — sem maga, sem más által, sem szóval, sem írásban, mint ahogy tartozott volna, sem vele, sem vikáriusával nem közölt. így tehát paptestvérei tanácsára Simont, nem véve tekintetbe távollétét, a kanonokságtól és a javadalomtól, melyeket eddig az esztergomi egyházban viselt, megfosztotta, és őt minden jogtól, ami őt ottan megillette, eltiltotta. Hogy pedig az esztergomi egyház a kanonokság és a javadalom hosszas üresedése folytán az isteni és világi ügyekben kárt ne szenvedjen, figyelembe véve a címzett életének és erkölcseinek tisztességét, becsületességét és tudományát, mint a szabad művészetek