Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

jobb felső sarkában és vele egyirányban a felhajtás alatt: Relatio Petri filii Henriéi de Dunauich comitis Scepusiensis. Eredeti, hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 7804. (NRA 1546-73.) — (M.) 2714 Szept. 22. (Bude, 2. die Mathei) Zs. Algyogh birtokot a hozzá tartozó Homorod, Cheeb, Bozws, Mada, Balsa, Aimas, Nyresmezew és Tekerew falvakkal, amelyet Ilye-i Dénes fia: János és Bakochy (dictus) Miklós szolgálataikért már korábban új adományul kaptak tőle, visszabocsátja ezek tulajdonába. A birtokot, mivel az adományosok a nemesek részére általánosan kihirdetett rendelete ellenére a végrehajtás céljából Erdélybe küldött Stibor vajda és Ozora-i Pipo temesi ispán, sókamaraispán előtt vonakodtak oklevelüket bemutatni, a maga számára szándékozott lefoglaltatni, mivel azonban Ilye-i és Bakochy időközben eléje s a prelátusok és bárók elé terjesztették az adománylevélnek nagyobb függőpecsétje alatti megerősítését, ezt mint a megállapított időben kelt megerősítő oklevelet érvényesnek nyilvánítja. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 43177. (Múz. törzsanyag. Bethlen.) — (M.) 2715 Szept. 22. (Bude, 2. die Mathei) Zs. Palotz-i Péter fia: Mátyus, a királyi udvar familiárisa, tanácsos és többek között Borsod megye ispánja szolgálataiért Borbála királyné hozzájárulásával, a prelátusok és bárók tanácsából új adományul adja neki és testvéreinek: György szepesi prépostnak és Imrének az utódok nélkül elhalt Zewch-i Benedek és Mihály Heves megyei Zeuch, Echyd és Feysed nevű birtokait, Rede és a Nógrád megyei Cheche birtokon és az ország bármely megyéjében fekvő birtokrészeit. Nevezett ifjúságától és a koronázás idejétől kezdve állandóan oldala mellett, társai közül kiválva mindig hűségesen szolgálta őt, a lázadókkal szemben a csatákban elöl járt; különösen a legutóbbi zavarok idején, amikor a gazdagon megjutalmazottak közül sokan a becsület útjáról letérve pártot ütöttek, ő a hűségén megmaradt kevesekkel, mint ezer között egy igaz, szolgálta; saját és kíséretének életét és javait a királyi méltóság érdekében a legkülönbözőbb alkalmakkor a hűtlenekkel vívott gyakori csatákban, mind maga, mind testvérei és familiárisai vére omlásával, testének megcsonkításával bátran kockáztatta; adeo et in tantum suis moribus compositis et multum electis, qui non de genere Cham, in quem maledictio, sed potius Sem aut Japhet, in quos paterna benedictio diffusa copiose descendit, originem traxisse creditur, ily szolgálataival teljes megelégedését érdemelve ki, unde illud de ipso merito dicere possumus: Erige, serve bone et fidelis, supra multa te constituam. — A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt: Commissio propria domini regis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel, díszes kezdőbetűvel. DL 9952. (NRA 792-10.) -(M.) 2716 Szept. 22. (Bude, die XXII. Sept.) Zs. honorabilibus Guillelmo Leupoldi Gastaldioni, provisoribus, consilio

1 et communi Civitatis Austrie, nostris et Sacri Imperii fidelibus. Levelükre válaszolva biztosítja őket, hogy bár súlyos okok miatt regnum nostrum Hungarie non exivimus ad vos et alios fidèles nostros patrie Forijulii incolas usque nunc iter nostrum dirigendo, lélekben mindig velük volt és lesz. Miután pedig elrendezte ügyeit, nehogy a velenceiek, nostri rebelles továbbra is kihasználják távollétét, nos in p.. } solite sollicitudinis proximo die sabbati (szept. 24.) eundos ad pátriám