Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

meredie Andrée et Bartholomeo relinquissent. Item parvam silvam silicis in quadam insula habitam et duas divisissent partes coequales, quarum unam a parte merediei Andrée et Bartholomeo, aliam vero parte ab australi pênes villam Bakofalua ipsis magistro Mychaeli et Ladislao relinquissent. Item unam aliam silvam maiorem similiter in quadam insula existentem in duas divisissent partes similes, quarum unam a parte Danubii ipsis Andrée et Bartholomeo, aliam vero partem a parte iamdicte ville Naskafalua antefatis magistro Mychaeli et Ladislao dimisissent. Item silvam Zewgerde cum omnibus utilitatibus, pratis, pascuis, fenetis, piscinis usque ad metam Nazdra ipsi magister Mychael et Ladislaus eisdem Andrée et Bartholomeo ac eorum heredibus relinquissent, villam autem Bakofalua vocatam in statu et divisione priori relinquissent, tali tamen modo infrascripto, ut ipsi Andréas et Bartholomeus a vado ville Boroh incipiendo, ubi telonium recipitur, in oppositum Danubii asscendendo usque ad portum, per quod itur ad Vayzka et perhinc reflectendo per cursum Danubii pênes portum descendendo a parte merediei ad occidentem usque ad alium vadum iuxta locum capelle Beati Ffioriani martiris omnes insulas cum utilitatibus, pratis, pascuis, fenetis, silvis, piscinis sepefatis magistro Mychaeli et Ladislao ac eorum heredibus dimisissent et relinquissent perpetuo possidere, exceptis tamen duabus, scilicet Allo et Dunaya, quas ipsi magister Mychael et Ladislaus ipsis Andrée et Bartholomeo ex eisdem prefatis piscinis separando relinquissent. Item unam insulam vulgariter Ispannzygethe pro victu communi relinquissent, kikötötték azonban, hogy András és Bertalan jobbágyai a dicto portu Wayzka usque ad metam Nazdra in magnó Danubio tantum liberam piscandi habeant facultatem. Item clausuram piscium, vulgariter tanya vocatam proventus dividere in duas commisissent partes consimiles. András és Bertalan kötelezték magukat, hogy Mihály mestert és fiát: Lászlót az Irugh-i, Naskafalua-i és Bakofalua-i, nekik most osztály útján jutott részek birtokában mindenki ellen saját költségükön megoltalmazzák, a Boroh, Irugh, Naskafalua és Bakofalua birtokokra vonatkozó valamennyi oklevelüket érvényeseknek ismerik el; ha pedig ezt nem tennék meg, mostani megállapodásuk érvénytelenné lesz, maguk pedig in succubitu duelli potentialis pervesztesekké válnak. Mihály mester és László ugyanily kötelezettséget vállalnak. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 9935. (NRA 1516-21.) — (M.) 1 Az általános magyarországi gyakorlat szerint ugyan Ilona-nap akkoriban máj. 22-én volt, itt mégis az aug. 18-i ünnepet kell alapul venni, mert 1412-ben máj. 22. pünkösd vasárnapja volt, teljesen valószínűtlen, hogy pünkösd helyett a máj. 22-i Ilona-napot vették alapul a keltezésnél. 2 Az eredetiből hiányzik. 2544 Aug. 17. (f. IV. p. Laurentii) (Pozsony város tanácsa) helyben hagyja azt az ítéletet, amelyet der rat zu Molsentz vnd dy geswarn zu Dewtschen Nustorff hoztak egy szőlő tárgyában, glegen zu Dewtschen Nustorff in den Mittern Pergen, aintthalben zenest her Niclas des phaffen weingarten von Tyrnach, anderthalben zenest der Brewherin weingarten, és amelyet a felek ismertettek előttük, dy zwey geswarn mane mitsambt dem obman pedig megerősítették. Eszerint a szőlő Jacob Pintér Grefleins sun von Molsentz-et illeti Hanns Hurnwekk-kel szemben, miután a Molsentz-i tanács és a bíró in irn briefen dem richter vnd den geswarn zu Dewtschen Nusdorff bey irn trewn an aydes stat tanúsították, hogy azt néhai Kaka Larentz mitpurger zu Molsentz hagyományozta a feleségének, Elspet-nek vnd Kaka Jacoben.