Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
2074 Máj. 4. (f. IV. p. inv. Crucis) Feljegyzés Pozsony városkönyvében. Item Fraw Margreth dy Naterinne ist enprosten mit dem rechten Hannsen dem Mulner, wanne er sey zu dem rechten hett heyssen vahen vnd derselb Hanns mulner zu dem rechten nicht komén noch sein scheynbot noch anwalt, alsó ist dy obgenant Fraw Margreth ledig warn. Pozsony város lt. Prot. act. (DF 286772) 54. A lap élén: Notandum tempore Egidi parvi iudicis anno etc. XII mo 2075 Máj. 4. München. Ernő és Vilmos bajor hercegek elzálogosítják szolgájuknak, Aeresinger Pálnak 700 új magyar forintnyi tartozásuk fejében Landsberg város adóját, amely 32 müncheni fontot tesz ki. — Reg. Boica XII. 117. — (M.) 2076 Máj. 4. Vilmos bajor herceg elzálogosítja 460 új magyar forintért szolgájának, Aeresinger Pálnak Kircheimben levő telkét és két hube-ját. — Reg. Boica XII. 117. — (M.) 2077 Máj. 4. (Sacilli, die IIII. Maii) Magister Dominicus contestabilis societatis Sacilli et socii Civitas Austrie provisor-aihoz, tanácsához és közösségéhez. Minthogy a Sacili-i uraknak és a magyarok kapitányának kérésére quasi vi dictorum Ungarorum három napig még itt kell maradniuk, mert a velenceiek serege est quasi penes portám inferiorem Sacilli eis damnificando; kérik őket, non vellint stare secundum formám eorum sibi in Cividato datam, et expendiderint de suo proprio ultra suorum salarium. Levélben fogják kérni a magyar kapitányt, ut nos Cividatum venire permittat. Udinei Archivio notario. Busta 3. n. 221. — XX. sz.-i másolata: MTA Kt. Kézirattár. Ms. 4938. 2078 Máj. 5. Diósgyőr. Zs. felhatalmazza Marcali Miklós volt erdélyi vajdát, most somogyi ispánt és Maróti János volt macsói bánt, hogy a Római Birodalom ügyeit intézzék Aquileiában, Friaulban, marchia Taruisiana-ban, Itáliában és Lombardiában. — Wenzel: Diósgyőr 50. (HHSTA, RRB E—DF 287861 —24a.) — Altmann I. 224, reg. (Uo.) — (M.) 2079 Máj. 5. Diósgyőr. Zs. átírja Ozorai Pipo jan. 3-i oklevelét (1491), és megtiltja, hogy de Doyano János bellunói polgárt bárki háborgassa háza birtokában. — Tört. Tár 1884. 233. — Ortvay: Temes 459. — Wenzel: Diósgyőr 50, reg. — Altmann I. 225, reg. (Mind: HHSTA, RRB E—DF 287861—26a.) — (M.) 2080 Máj. 5. Diósgyőr. Zs. érvényteleníti római birodalmi elődeinek hűbéradományait. — Archív f. öst. Gesch. 59 (1879) 69. (HHSTA Hofbibl. B. 8—DF 290201— fol. 40-^12.) — Másik példánya: HHSTA, RRB E— DF 287861— fol. 29—30. — Altmann I. 220, reg. — (M.) 2081 Máj. 5. Buda. Rozgonyi Simon országbíró, oklevelét Pelsőci János tárnokmester pecsétjével erősítve meg, elhalasztja Gadányi Mihály perét. — Zichy VI. 180. (DL 79083.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 2082 Máj. 5. (6. die sab. a. Ioh. a. port. Lat.) A nyitrai káptalan bizonyítja, hogy Wyfalu-i András, István, János és Bálint, akiket Zs. 1412. ápr. 9-i parancsára (1951) felszólított a király nevében, hogy adják ki Bassan-i Márton mesternek Rudna birtokon az őt megillető részt, engedelmeskedve a király parancsának Rudna birtokot felosztották oly módon, quod dicta medietas eiusdem a plaga orientis ex integro habita cum iobagionibus et sessionibus iobagionum ac utilitatibus ad eandem medietatem spectantibus, videlicet medietate pomeriorum, pratorum, silvarum, terrarum arabilium, rubetorum, nemorum et aliarum pertinentiarum, a malom hasznának felével együtt,
