Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

Miklós esztergomi érsek akkori nádorának, Tamásnak 1352. febr. 6-án in Emeke kelt oklevelét, amely szerint a nádor az elhunyt Vayca-i Petri filii Balas sessio-ját, amely az érsekre és következésképp a nádorra szállt, örökre András fia: Jánosnak, az alperes atyjának adta. A felperes válaszában azzal érvelt, hogy a pozsonyi káptalan 1378. szept. 18-i oklevele szerint János fia: Péter laneum suum integrum öt dénármárkáért, 10 pensa-val számítva, elzálogosította atyjának, János fia: Jakabnak, ugyancsak a káptalan 1391. máj. 4-i oklevele szerint pedig ugyanazt a laneus-t, edificiis tunc carentem, tartozékaival, köztük pecorum pascuis ugyanannak eladta örök áron 16 dénármárkáért, 10 pensa-val számítva. Mivel Tamás nádor a fél laneus-t mint örökös nélkül elhaltnak birtokát az érsek tudta nélkül nem adományozhatta András fiának: Jánosnak, azért ő azt, elvéve az alperestől, a felperesnek ítéli oda, nem véve figyelembe Egyed és utódai tiltakozását. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 43137. (Múz. törzsanyag. Horvát István.) Az évszámban levő „duodecim" szó ma már hiányzik. — (F.) 1867 Márc. 18. Ragusa a velencei dogé előtt megismétli panaszát, amiért a Contarini István parancsnoksága alatt álló gálya lefoglalta két hajóját. A levelet a hajók tulajdonosa viszi Velencébe. — Jorga II. 134, reg. (Ragusa lt.) — (M.) 1868 Márc. 18. Velence utasítja a pápánál tartózkodó követeit, hogy Zs.-dal a fegyverszünetet minél hosszabb időre, de legalább öt évre oly feltétellel kössék meg, hogy Dalmáciában megtartja a kezében levő területeket, a Trevisóban, Cenetensóban, Feltrében és Bellunóban elfoglaltakat pedig visszakapja. — Ljubic VI. 237. — Óváry I. 79, reg. (Velencei állami lt.) — (M.) 1869 Márc. 19. (Cassovie, sab. a. Iudica) Zs. attendentes regis glóriám in multitudine populorum, ut iidem sicuti numero sic opum ubertate perfluentes libertate augeantur et discant sub principe dévote famulari, utque ab ipsis certa lege fruentibus utilitatis matéria et honoris regié proveniat incrementum maiestati, elcsatolva a Liptó megyei Vywar vártól és [jogköréből] a hozzá tartozó Werbicza királyi falut, ezt in nostrum collegium et catervam aliarum liberarum civitatum regalium sorolja, hogy a Werbicza-i polgárok és hospes-ek a kamarahaszna, bíróválasztás és más szabadságok tekintetében a Karpona-i polgárok kiváltságaival rendelkezzenek; ugyanők in recognitionem dominii nostri naturális collecta gyanánt évi 120 aranyforintot vagy ennek értékét fizessék in moneta regali pro tempore currenti a királyi kamarába, mégpedig karácsonykor és Szt. György-napkor két egyenlő részletben. XVI. sz.-i másolat. (Verbic község lt. Liptó m.) — (F.) 1870 Márc. 19. (4. die 8. diei med. quadr.) A turóci konvent bizonyítja, hogy Rozgon-i Simon országbírónak az Othmarfelde-i István fia: Benedek és Máté fia: Domokos felperesek, valamint a Prona-i János fia: György és fia: Imre alperesek közötti perben birtokvizsgálatot és közös tanúvallatást elrendelő ítéletlevele értelmében Zenthtamas-i János mester királyi kúria jegyző, a királyi kúriából kiküldött királyi ember kiszállott Othmarfelde birtok területére. Ott azt az országbírói parancs alapján meghatárolva megállapította, hogy a felperesek és osztályos atyafiaik Othmarfelde birtokának egyes szántóföldjeit és kaszálóit, két lakott és három üres jobbágytelkét az új határjeleken belül a birtok nyugati részén, a Sernocha és Turoch folyók között — melybe az Othmarfelde-i nemeseket törvényesen beiktatták — az alperesek jelenleg is