Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
1806 Febr. 29. A leleszi konvent Zs. 1411. dec. 26-i parancsára (1423) az iktatást elvégzi. — Fejér X/5.210. (Nagy Gábor után) és X/5. 380, hiányosan. (Leleszi konv. orsz. lt. Stat. B-588. — DF 211196.) — Fejér: Authentia et vis. 98. (Benyovszky Péter után.) — Baán: Jékey 3, eml. — Átírásait és másolatait lásd a mandátumnál. -ÍM.) * Febr. Ernő osztrák herceg elismeri Ulászló lengyel királyt döntőbírónak. — Kümmel 57. — Helyes kelet: 1412. júl. 26. e. Lásd 2473. 1807 (Febr. vége) Zs., miután Küchenmeister Mihály, a német lovagrend marsallja a rendet védelmébe ajánlotta, Ulászló lengyel király pedig elfogadta őt döntőbíróul, a feleket felszólítja, hogy viszályuk megtárgyalására május 1-jére Budán jelenjenek meg. — Archív f. Urk. forsch. XII (1932) 141. (Vatikáni kt. Cod. Palát. Lat. 701—DF 287745— fol. 192a.) Az okl.-ben a kelet nincs feltüntetve. — (M.) 1808 Márc. 1. Lőcse. Zs. megerősítve Mária királynő és saját korábbi intézkedéseit, elrendeli, hogy a menedékkövi karthauziak a lublói harmincad bevételeiből minden évben két vég cseh szövetet — végenként hét arany értékben — és két hordó heringet kapjanak. — Wagner I. 424. — Katona XII. 80. (Wagner után.) — Fejér X/5. 254. (Wagner után.) DL 12038. (Acta jesuitica. Leucsovien. 1-31.) — (M.) 1809 Márc. 1. Buda. Rozgonyi Simon országbíró előtt a pannonhalmi monostor tiltakozik, hogy a győri káptalannal folytatott perét Kővári Pál nádori ítélőmester a régi szokás ellenére nem engedte a király személyes jelenléte elé fellebbezni, hanem a káptalannak ítélte meg Abda birtok (Győr m.) felét. — Pannonh. rendt. III. 463. (1504. évi átiratból. Pannonhalma, Capsarium 11-K. — DF 208025.) — (M.) 1810 Márc. 1. Az erdélyi káptalan Cikmántori György részére átírja Simon bán fiai és unokái erdélyi birtokainak felosztásáról szóló 1349. jan. 20-i és 1325. máj. 2-i oklevelét. — Z—W. III. 518. (Béldi cs. mezőméhesi lt. — DF 257726.) — (M.) * Márc. 1. XXIII. János pápa Antonius de Esculo-nak. Lásd 3200. 1811 Márc. 1. Velence megengedi két zárai nemesnek, hogy Compostellába elzarándokoljanak, kiköti azonban, hogy visszatértükkor jelentkezniök kell. — Ljubic VI. 230. — (M.) 1812 (Márc. 2.) Súchenschacz Mihály sacre pagine professor et in artibus magister, canonicus ecclesie Sancti Martini Posoniensis supplicatio-jában kéri XXIII. János pápát, hogy pozsonyi kanonoksága és prebendája miatti perében idéztesse meg valamelyik pápai ügyhallgatóval Siculus (dictus) Tamást, aki esztergomi egyházmegyei klerikusnak mondja magát, valamint a pozsonyi Szt. Márton-egyház prépostját, dékánját és káptalanját, non obstantibus, quod causa seu cause huiusmodi non sint ad dictam curiam legitimé devolute, neque in ea demta necessitate tractande seu finiende. — A supplicatio végén más írással: De mandato nostri pape. Audiat magister Petrus, citet, ut petitur etc. per edictum et iustitiam faciat. Vecallesti Nardi Péter pápai bíró 1412. márc. 2-i okl.-ből. DL 43135. (Múz. törzsanyag 1906-4.) — (M.) 1813 Márc. 2. Lőcse. Zs. a Sirokaiakhoz. A Szepes várhoz tartozó Váralja, Hotkóc és Berenc mezővárosok polgárait vagy hospes-eit ne akadályozzák a Branissa/Braniszko erdő használatában. — Schmauk: Supplementum 176. (Szepesváralja város lt.) — A szepesi kápt. 1448. febr. 28-i átírását átírta ua. 1462. febr. l-jén. (Uo. 12 et A. — DF 274357.) — Zsigmond 1433. nov. 25-i átírása II. Ulászló 1511. szept. 5-i oklevelében. (Uo. 6 et A. — DF 274355.) — (M.) 1814 Márc. 2. A sági konvent előtt Lévai Cseh Péter lovászmester és a Simonyiak a királyi személyes jelenlét elé elhalasztják Csánk és Kér birtokok miatt keletkezett perüket, és kötelezik magukat, hogy közben fogott
