Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

leányainak: Erzsébetnek, Warazow-i Pál fia: Pál feleségének és Anasztáziának a kezén vannak, mivel azok vásároltak, megfelelő rész jár. Minthogy Miklós leányai nem jelentek meg, Peren-i elrendelte a nádor elé Zeulud-i Jakab fia: János ellenében Szt. Mihály nyolcadára megidézésüket, ami Lwk-i birtokrészükön meg is történt, azonban nem járt eredménnyel. Ezek után a múlt évi jan. 13-án Cheche-i János bejelentette, hogy atyai testvére: Zeulud-i Jakab fia: János közben elhalt, s a per reá szállott, majd ítéletet kért. Újabb idézések és halasztások után a mostani vízkereszt nyolcadára az alperesek bejelentették, hogy Chabay és Lwk, amint Jakab fia: János állította, valóban vásárolt birtokok; Adorján és Desew testvérek voltak, az utóbbi fiai voltak Jakab és Ferenc, akiknek a birtokrészeit hűtlenség címén néhai Dob-i Péter kapta adományul; Adorjánnak szintén két fia volt: Domokos és a fenti István meg két leánya: Erzsébet és Kathus; e Domokos fia: László volt, akinek birtokrészeit hűtlenség címén szintén Dob-i Péter kapta; Istvánnak a fia a fenti Miklós volt, leányai: Erzsébet — Pál felesége — és Anasztázia — Pynch-i Jonhus András felesége; a fenti Balázs fia: János pedig Adorján leányának: Erzsébetnek az unokája; Kathus pedig utódok nélkül halt el; — így az Erzsébet és Anasztázia kezén Chabay és Leuk birtokokon lévő birtokrészek egyharmada tényleg megilleti Balázs fiát: Jánost. Ezek után — mivel az alperesek a felperes követelésének nem állottak ellent, sőt készek voltak az őt megillető harmadot neki osztály útján kiadni — elrendeli, hogy a konvent a húsvét utáni 15. napon (ápr. 17.) Chabay és Lewk birtokok területén az Erzsébet és Anasztázia kezén lévő birtokrészeket ossza fel három egyenlő részre és egy részbe — ha szükséges, határát is megjárva — iktassa be Balázs fiát: Jánost; majd minderről Szt. György nyolcadára tegyen neki jelentést. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Hátlapján: solvisset CC d. Leleszi konv. orsz. lt. Acta a. 1412. n. 16. (DF 220585.) — (M.) 1779 Febr. 21. Buda. Garai Miklós nádor a szekszárdi konventhez. Másodszor is idézze meg Szerdahelyi Imrét, mivel ellentmondott, amidőn Somogy megyének 1411. okt. 26-án tartott nádori közgyűléséből a székesfehérvári kereszteseket be akarta iktatni Megyer birtok egyik részébe, okleveleit pedig a kitűzött napon elmulasztotta bemutatni. — Fejér X/5. 348. (DL 106271.—Székesfehérvári keresztesek konv. mit.) — (M.) 1780 Febr. 21. Garai Miklós nádor elhalasztja Butkai Franknak és Szeretvai Ramocsa Péter feleségének Péter nagybányai plébánossal folytatott perét, kimondja azonban, hogy ez többé nem halasztható el, még királyi vagy királynéi parancsra sem. — Sztáray II. 94, kiv. (DL 85617.—Sztáray cs.) — (M.) 1781 Febr. 21. (in Varano, dom. a. kath. Petri) Rozgon-i Simon országbíró a leleszi konventhez. Nagtarkan-i magnus Márton fiai: Miklós, Péter, János és György panasza tárgyában — mely szerint eadem Tarkan-i Hygged (dictus) János leányának: Katalinnak járandósága fejében átadták Nagtarkan-on és Sarkan-on levő birtokuk felét mindaddig tartó birtoklásra, míg azt pénzen és in estimatione condigna vissza nem váltják, és most, amikor ki akarják elégíteni, nem akar a birtokrészekből kimenni — szólítsa fel Katalint a kielégítés elfogadására és a birtokrészek visszabocsátására; ha pedig azt megtagadná, idézzék meg a királyi kúriába Szt. György nyolcadára. Papíron, zárlatán gyűrűspecsét töredékével. Leleszi konv. orsz. lt. Acta a. 1410. n. 22. (DF 220504.) -(M.)