Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

1679 Febr. 2. (in purif.) A váradi káptalan előtt Marchelhaza-i Simon fia: László fiai: László, András és György, János fia: László özvegye: Anna, néhai Mayus comes utódai terhét is magukra vállalva, valamint Gezth-i János gyermekei: Balázs, Lőrinc, László és Anasztázia, Miklós fia: Péter felesége, Marchelhaza-i Kanthor (dictus) István árvái és néhai Marchel utódai nevében is, továbbá Komad-i Antal fia: Miklós ugyanezen Marchel utódainak terhét magára véve a Gezth-i Balázs és Komad-i Miklós által a Bihar megyei Marchelhaza birtok feléért Marchelhaza-i László ellen indított, régen folyó, többször elhalasztott perben fogott bírák közbenjárására kiegyezve Marchelhaza birtokot felosztják. Primo incepissent in loco sessionali, videlicet iuxta trabem seu pedem pontis Panazyhyd vocati, abhinc directe eundo ad orientem unum signum terreum fecissent; abhinc ad eandem partém orientalem eundo iuxta domum Iohannis filii Stephani mediante una via plaustrali unum signum fecissent; dehinc ad eandem partém orientalem eundo inter domos Egidii et Urbani unum signum fecissent; abhinc adhuc ad eandem partém orientalem eundo et perveniendo ad quandam arborem piri bifurcati sub eadem arbore signum fecissent de terra; inde ad eandem partém orientalem veniendo iam ad quasdam terras arabiles, ubi in latere earundem terrarum arabilium signum terreum fecissent; item in latere earundem terrarum arabilium ad partém meridionalem declinando et perveniendo ad quandam viam erbosam iuxta quoddam stagnum Korhan vocatum existentem, ubi in latere eiusdem vie signum fecissent de terra; abhinc iuxta idem stagnum Korhan semper in quadam via erbosa girando ad orientem eundo et perveniendo ad quandam viam, que duceret ad Keleseer, abhinc ad eandem partém orientalem eundo ad quasdam terras arabiles Monyoros vocatas abinde ad metam possessionis Madaraz et ibi signum fecissent. A határvonaltól délre eső rész fele a locus sessionalis-ok, szántóföldek, rétek, kaszálók felével a Gezth-ieknek, másik fele Komad-inak, míg Marchelhaza északi része teljes egészében a Marchelhaza-iaknak jut. Végül megállapodnak, hogy bármelyik fél utódok nélküli halála esetében része a másik félre száll, ha pedig valaki az egyezséget megszegi, a bírói rész nélkül 50 dénármárkában pervesztessé lesz. — A felhajtás jobb szélén: Par istius littere aut primordiale michi Ladislao retineatur. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 9880. (NRA 396-39.) — (M.) 1680 Febr. 3. (Bude, 2. die purif.) Zs. Brezthoruch-i Demeter fiai: László és János volt dobokai főesperes azon panaszára, hogy három év előtt, a Keresztelő Szt. János születése ünnepe (1409. jún. 24.) körül Kelemen pozsegai prépost, a nagyobbik kancellária alkancellárja, Gara-i Desew királynéi lovászmester (akkor Pozsega megye ispánja) és Welyke-i Benedek fia: Miklós aule nostre miles által királyi parancsra Pozsega megyében tartott közgyűlésen Zenthmarthon, Brezthoroch(l), Ezeech, Zawersia, Dalch, Petrochan, Kanynch, Rohouich, Petrahwelge, Pobrees, Lusan, Czwerkwenyk, Cheruesynch, Ztreserolch, Godisna, Zakorinna, Arywycha és Pezkwelge Pozsega megyei birtokaik felét annak ellenére, hogy László akkor távol lévén, János a birtokokra vonatkozó okleveleik előterjesztésére, felmutatva a részükre szóló királyi perhalasztó levelet, határidőt kért, Demeter másik asszonytól született gyermekeinek: Imrének, Benedeknek, Ilonának, Orsolyának, Erzsébetnek, Krisztinának és Zsuzsannának ítélték meg, őket pedig azokból kizárták, holott a birtokok okleveleik szerint teljes egészükben őket illetik, megengedi, hogy a birtokokra vonatkozó okleveleiket a közgyűlésen hozott ítélettel bemutassák előtte mostohatestvéreik ellen, akik