Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

1381 Dec. 17. (in Gara, f. V. a. Thome ap.) Garai Miklós nádor és testvére, János dilecto nobis magistro Ladislao de Vathy castellano nostro de Kwzeg. Megtiltják az általa contra ipsos cives nostros et hospites de Gwns bevezetett újítást, hogy az erdőket, réteket és kaszálókat ad usum ipsorum spectantia aliis hospitibus nostris, extra dictam civitatem nostram commorantibus locassetis, és megparancsolják, hogy cives et hospites nostros de eadem Kwzeg hagyja meg in pristino statu pro usu ipsorum disposito, amíg nos inibi venientes pro statu eorum melius disponamus. Papíron, szöveg alatt pecsét nyomával. Kőszeg város titkos lt. 30. (DF 262218.) — Vasi Szemle 1963/III. 70, reg. (Uo.) 1382 Dec. 17. (prope villám Chenger, 16. die f. IV. p. Andrée) Garai Miklós nádor ítéletlevele. A Szatmár és Ugocsa megyék nemesei részére András-nap utáni szerdán (dec. 2.) tartott nádori közgyűlésen Balázs diák, Rosal-i Kwn (dictus) Miklósnak Zekeres-en lakó jobbágya előadta, hogy Estwand-i Miklós fia: György tőle a nyílt úton négy ökrét szekerestől, capucium-át és ingét (camisiam) elvette, őt magát pedig kegyetlenül megverte és megsebesítette. Mivel az alperes, aki a keresetben teljesen ártatlannak mondotta magát, nem fogadta el a szomszédos nemeseknek a felperes által felajánlott közös tanúvallatását, ítéletében kötelezi Estwand-it, hogy Szt. György nyolcadán a leleszi konvent előtt 25 nemes társával tegyen esküt, és az erről szóló kon ven ti oklevelet pedig a felek rá nyolcadnapra mutassák be előtte. Papíron, két példányban, zárlatukon pecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt. Acta a. 1411. n. 10. (DF 220550 és 220552.) — Az egyik (pro Istwand-i) hátlapján: iuravit et solvit custodi. Más kézzel: non, non. — A másik (pro Blasio íitterato) hátlapján: Jo(han)nem(?) 66 d.; solvit LXVI. — (M.) 1383 Dec. 17. Csenger. Garai Miklós nádor Szatmár és Ugocsa megye közgyűlésén Meggyesi István fiainak gyermektelenül elhalt nagynénjük hitbéréért és jegyajándékáért támasztott keresetét a tasnádi vikárius elé utalja. — Zichy VI. 163. (DL 79052.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 1384 Dec. 17. Tata. Zuborius de Nassis királyi főkincstartó, budai várnagy Sopronhoz. A király szigorú parancsa értelmében, amelyet leveléhez mellékelve megküld, hajtsa be a királyi zsidók adóját. A levélben az évszám nincs feltüntetve. — Pollák 261, a XIV—XV. sz. fordulójáról meghatározással. — Magyar— zsidó okit. 1.122,1406. évi kelettel. — Házi II/6. 44. (Sopron város lt. D 3436. — DF 204775.) 1412 körüli kelettel. Ennek alapján: Magyar—zsidó okit. IX. 18, ugyanezzel a kelettel. — Az évszám a főkincstartói tisztség és Zs.-nak a keltezés helyén, Tatán való tartózkodása egybevetésével állapítható meg. — (M.) 1385 Dec. 17. Tata. Zuborius de Nassis királyi főkincstartó, budai várnagy Sopronhoz. A király parancsára az újévi ajándékot, amelyet byud-n&k hívnak, készpénzben szolgáltassa be. A levélben az évszám nincs feltüntetve. — Házi II/6. 43. (Sopron város lt. D 3437. — DF 204776.) — (M.) 1386 Dec. 17. (die 17. mens. Dec.) Johannes nótárius de Missulinis cancellarius comunitatis Utini bizonyítják, hogy a comunitas tíz deputáltjának tanácsában és parancsára ser Francischus de Percoto corporaliter az evangéliumra esküdött hűséget primo sancte maiestati imperiali eiusque vicariis vei locumtenentibus, secundo sue comunitati. Megesküdött továbbá arra, hogy titokban tartja a tanácsban tárgyaltakat, tamquam bonus et ydoneus civis azonnal jelenti regimini dicte terre, ha tudomására jut bármi, ami a terra szabadsága ellen irányul, ha a terra-ban zavargás támadna, tüstént cum omnibus de domo sua aptis ad talia cum armis in piatea vagy más alkalmas helyen lesz, és teljes erejével szembeszáll a terra békéjét és szabadságát veszélyeztetőkkel, s