Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

tani fogja. Mielőtt a helyszíni vizsgálatra kiküldte volna embereit, a felek egyezkedésre való bocsátásukat kérték, majd László fráter perjel és az Alsoelefanth-i nemesek visszatérve jelentették, hogy fogott bírák közbenjárására kiegyeztek egymással. A megállapodás szerint a nemesek a malom számára szükséges út és gyep céljaira a szerzeteseknek a malomház előtt egy darab földet adnak. Ennek határát egy-egy földhányás jelzi a rét mellett az Elefanth birtokból a szerzetesek malmába vezető út mellett egy dombocska lábánál, a malommal átellenben kőhajtásnyira kettő is, innen a határ rövid távolságnyira érinti az Elefanth-i nemesek Beed nevű birtokáról folyó patakot, amelyen átlépve quasi in longitudine trium lancearum in fine scilicet et angulo eiusdem terre, majd tovább similiter in longitudine trium lancearum földhányás mutatja irányát ad dictum rivulum, amellyel ad fluvium Nitra érve végződik. Megegyeztek abban is, hogy a szerzetesek a mederben, amelyben a Nitra folyó vize malmukhoz folyik, eddig csinált obstacula et clausuras, ami miatt a folyó kellő módon odajutni nem tudott, kiszedhetik, és a medret kitisztíthatják; a jövőben pedig mindannyiszor, valahányszor szükségesnek látszik, ugyanők a medret annyira mélyíthetik, hogy a Nitra folyó részben a régi, részben az ásott mederben tudjon a malmukhoz folyni. A jövőben sem a nemesek, sem pedig jobbágyaik clausuras nem készíthetnek, csak ha a meder nem a régi állapotban marad; a szerzetesek a Nitra folyóban határuk egész hosszában állíthatnak halfogásra varsákat vagy más módon is halászhatnak, a nemesek jobbágyai azonban csak csónakról hálóval tehetik ezt; a szerzetesek Bed birtokon in rubetis, silva seu nemore usualibus non autem prohibitis et pro permissorio actenus deputatis vesszőt és sövényt, kivéve az épületfát, pro restauratione ipsius clausure pro dicto molendino fienda mindannyiszor, amikor szükséges, vihetnek; a szerzetesek malmához jövő népek jószágaikat a malom alatt, a Nitra folyón túl a másik parton a legelőn minden bántódás nélkül legeltethetik. Hártyán, két példányban, az egyik függőpecséttel, a másik függőpecsétje hiányzik. DL 9841. (Acta Paulinorum. Elefánt 4-6.) — (M.) 1289 Nov. 30. (in Zelchen, 6. die Katherine) Garai Miklós nádor előtt strenuus Donyn Polonus de Zerdahel, más részről Zechen-i Frank comes fia: László mester és testvére: Simon nevében Been-i László Tapolchan-i várnagy megállapodtak, hogy a Tapolchan várnak, városnak és tartozékaiknak Frank comes és Simon részére, Zerdahel birtoknak pedig Donyn részére történt királyi eladományozása után a jobbágyaik által egymástól per novam occupationem kölcsönösen elfoglalt sok föld ügyében a döntést Quar-i István, Hrabor-i Kurtha Péter, Korus-i Sebestyén és Balázs, Berekzegh-i Nemet János, Bassan-i Baryus, Wendegy-i László, Dauar-i Sebestyén, Nadas-i Salamon fia: László mesterek mint fogott bírák ítélete alá bocsátják, kötelezve magukat, hogy azok határozatát elfogadják. A bíráskodáshoz kiküldött Gymes-i Forgach (dictus) Miklós mester királyi emberrel, Zereth-i Miklós diákkal, a fehérvári káptalan emberével Zana-i Miklós alnádor és László de Alba mester nádori jegyző visszatérve jelentették, hogy Katalin napján (nov. 25.) kiszállottak a birtokok területére és a vitás határokhoz, ahol a fogott bírák megállapították, hogy attól az időtől, amióta Tapolchan vár és város királyi adományból az övék, Frank vajda és testvére: Simon, várnagyaik és officiálisaik semmiféle foglalást nem tettek, hanem a várat és várost minden változtatás nélkül úgy tartják kezükben, mint korábban a király; végül a