Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

azokat Borbála királyné hozzájárulásával, a prelátusok és bárók egyöntetű tanácsából megerősíti. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 75405. (Patay cs. gombai lt.). Másik példány: DL 70792. (Perényi cs.) — (M.) 1 Helyesen: Oct. 953 Szept. 18. (f. VI. p. exalt. Crucis) A vasvári káptalan előtt Gergely fia: Horuath (dictus) Péter és a nemes felesége után Palfalua-n lakó Imre fia: Albert, Erdel-i Antal mester Somlyo-i várnagy familiárisai elismerik, hogy amikor társaikkal és más külföldiekkel társulva, a királyi tilalmat áthágva eladó lovakat akartak az országból kivinni, és Gerse birtok határain belül haladtak, Gerse-i Pethew fiai: János és Tamás mesterek familiárisai és jobbágyai jóindulatúlag felszólították őket, hogy a lovakkal együtt jöjjenek uraik elé. Ők azonban dühbe gurulva vonakodtak ezt tenni, sőt azokkal harcba bocsátkoztak, és közülük többet súlyosan megsebesítettek; az ellenük fellépő Gerse-iekkel, akik őket usque in civitatem Castriferrei regálém szalasztották, a városban másodszor is harcba bocsátkoztak, miközben János mestert jobb karján nyíllövéssel megsebesítették; ijedtükben ekkor az in civitate Castriferei lévő Szentkereszt-kolostorba bezárkóztak. A Gerse-iek részéről eljáró békebírák közbenjárására a kolostorból kijőve bűnösöknek ismerik el magukat János mester és a familiárisok megsebesítésében, valamint a lovak kivitelében, kötelezik magukat, hogy eleget tesznek annak, amit az ő és a Gerse-iek négy-négy fogott bírája in dicta civitate Castriferei akkor, amikor Erdel-i Antal a káptalan bizonysága által értesítve ott megjelenik, határozni fog a sebesítések, főleg pedig azoknak a sebesülteknek a vérdíja ügyében, akik esetleg közben meghalnának. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. DL 92396. (Festetics cs. Vas 131-E.) — (M.) 954 Szept. 18. Róma. XXIII. János pápa felhatalmazza Benedek székesfehérvári prépostot és utódait, hogy mindannyiszor, amidőn pásztorbotot és mitrát használnak s ünnepélyes áldást osztanak, száznapos búcsúban részesíthessék a híveket. — Mon. Rom. Vespr. II. 361, kiv. Az eredetiben: Io L de Nomays. A szöveg élén: A. de Rate. B. (Vatikáni lt. Reg. Lat. Vol. 157. fol. 197a. — DF 288636.) — (M.) 955 Szept. 18. Róma. XXIII. János pápa felhatalmazza Benedek székesfehérvári prépostot és utódait, hogy virágvasárnaptól húsvétig a püspököknek fenntartott esetekben is feloldozást adhassanak a bűneiket meggyónóknak. — Mon. Rom. Vespr. II. 360, kiv. (ASV Reg. Lat. vol. 157. fol. 197a. — DF 288636, csonkán.) — (M.) 956 Szept. 19. (Bude, 50. die oct. Iacobi) Garai Miklós nádor ítéletlevele. Gordwa-i László fia: László volt szlavón bán, valamint fiai: Bertalan, Imre és László pert indítottak Tapson-i Anthimus fia: János ellen, mert ellentmondott beiktatásuknak a Somogy megyei Edde és Agarus birtokoknak — korábban a hűtlen Sarachenus János fia: Mihály kezén lévő — felébe, amelyet új adományként kaptak a királytól. Szent György nyolcadán — amikorra a pert halasztották — a felperesek bemutatták a király adomány le veiét (vö. ZsO II. 6389), valamint a somogyi konvent 1411. febr. 9-i oklevelét (126), az alperes pedig visszavonta ellentmondását, és megszüntette a pert, mert a birtokrészeket kiváltották tőle. Ezért utasította a konventet, hogy iktassa be a felpereseket a birtokok felébe, az alperes és mások ellentmondását figyelmen kívül hagyva, majd a jelen nyolcadra tegyen jelentést az eljárásról. Minthogy ekkor a