Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

láttára, földre rogyott s félholtan kimentetve plures in amaritudine sui doloris dies duxit egrotos. Évek multán a törökök ellen külföldi támogatással indított hadjáratban, amikor castrum Maioris Nycapolis-ig uralma alá hajtotta a népeket, ott azonban a Bayzath imperátor Turcorum-mal vívott csatában kénytelen volt permittente occulto Dei iudicio, qui sue incomprehensibilis sapientie consilio cuncta disponit ad sue libitum voluntatis meghátrálni, Peren-inek, aki igen sok frater-e és familiárisa csapatával részt vett a háborúban, súlyos sebek árán, amelyek nyomait élte végéig őrizheti, sikerült megmenekülnie. Amidőn in partibus Transalpinis seregét a törökök in locis strictis seu angustis, necnon indaginosis körülzárni törekedtek, Peren-i leszállva lováról csak néhány familiárisával gyalogosan manualique pugna seu resistentia segítségére jött, s miközben a sereg nagy részét a törökök lemészárolták, lábán nyíllövés érte. Amidőn a törökök terram Syrmiensem rabolták és pusztították, Peren-i mint macsói bán megütközve velük, egyik kezén súlyosan megsebesült. In terra Rasscie, amidőn másokkal együtt királyi szolgálatban hadakozott, Neuady és Chezthon várak ostroma közben per saxorum et aliorum nocibilium iaculorum crebros ictus et percussiones életveszélyes sebeket kapott. Már rég elmúlt időkben, amidőn a törökök in partibus nostris inferioribus nagy zsákmánnyal Galombucz várral szemben super ripa Danubii versus terram Rasscie át akartak kelni, Peren-i néhány bajtársával és familiárisával üldözőbe vette őket, közülük sokat megölt, a zsákmányt pedig elvette tőlük, miközben bal fülét nyíl fúrta át egészen nyaka hátuljáig. Ceterum de ipsius comitis Petri fidelibus obsequiis ista digna censuimus memorie reservanda, hogy nyolc év előtt, amidőn honorem et comodum nostre domus imperialis érintő ügyek miatt Csehországba ment, Peren-i, aki in condecenti suorum comitiva famulorum vele tartott, az ellenséges Polna várost famulusai halála és saját sebesülése árán elfoglalva, átadta neki. Majd engedélyéből visszatért Magyarországba, ahol az országlakosok egy részét Duracium-i Károly fia: László pártján találta, köztük Abaújvár megyében Debrew-i Istvánt, akivel számtalan famulusa halála árán megütközött, miközben buzogánycsapástól sisakja betörvén, fején nehéz sebet kapott, balkezén és több tagján élte végéig megmaradó különböző sérüléseket szenvedett; Boldokw királyi várat pedig, amelyet a lázadók kevéssel előbb csalárdul elfoglaltak, visszavette és neki átadta. Nemkülönben utasítására frater-ei, barátai és familiárisai seregével felemelt zászlóval Lengyelország nagy részét elpusztította, itt Zwynigrad várat kiostromolta és kezébe adta. Végül a legutóbbi időben ugyancsak rendeletére Lengyelországba betörve ezt spoliis et incendiis ut plurimum desolando et devastando Zondoch város kapujáig hatolt, ennek külvárosait és tartozékait pedig elhamvasztotta. Oklevelét szokott titkospecsétjével erősítteti meg, s minderről privilégium kiadását ígéri. — A szöveg élén jobb felől: Relatio Piponis de Ozora comitis Themessiensis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes pecséttel, két példányban. DL 70788. (Perényi cs.) — Átírta Zs. 1411. szept. 18-i okl.-ben (952). DL 70792. (Uo.) és DL 75405. (Patay cs. gombai lt.) — Tört. Tár 1884. 220, eml. — (F.) 693 Júl. 13. (Bude, in Margarethe) Zs. Bya-i Pethew fia: István fia: Berthok szolgálataiért és cserében a Pilis megyei Bya birtokért, amelyet Berthok, valamint carnalis testvére: Balázs és adoptivus testvére: Stempste-i Pál fia: Miklós más javakkal együtt kérésére neki et per consequens pro utilitate et comodo regnorum suorum illustri principi domino despoto domino Rascie adtak, viszonzásul — bár Berthok szolgálatai na-