Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
323 Ápr. 6. Velence XXIII. János pápához. A pestis miatt Bolognában maradt követeit visszahívja, ha azonban a magyar követség megérkezik, ismét elküldi hozzá őket. — Ljubic VI. 145. 324 Ápr. 7. (Cassouie, f. III. p. Ramispalm.) Zs. Wdward-i Kwswth fia: Pál fiai: Miklós, András, János és atyai testvéreik: másik András fiai: Fülöp és János kérésére átírja Pelsőci Bebek Imre országbíró 1391. okt. 3-i oklevelét (ZsO I. 2230), ennek tartalmához királyi hozzájárulását adja, Miklós szolgálataiért pedig, amelyeket neki és a szent koronának tett, Vdward birtokot a prelátusok és bárók tanácsából új adományul adja neki és testvéreinek omni eo iure, quo eadem ad nostram qualitercunque spectaret collationem. Az oklevelet szokott magyar királyi pecsétjével erősítteti meg. — A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt: Relatio Nicolay/Nicolai de Chethnek aule regié maiestatis 1 iuvenis. Hártyán, a szöveg alatt titkospecsét nyomával. DL 66454. (Kossuth cs.) — A birtok iktatása: DL 66455. (Uo.) - (M.) 1 Ez a szó a pecsét alatt hiányzik. 325 Ápr. 7. (20. die f. V. p. Oculi) A szepesi káptalan bizonyítja, hogy Zs. 1411. márc. 15-i parancsára (246) Hennyngh birtokot régi határai szerint körüljárta, utána pedig az iktatást elvégezte Ohennyngh birtok határa penes quendam rivulum Malonuizi vocatum sub pede cuiusdam montis Abranhege vocati kezdődik, amely patak átfolyik Nouahennyngh birtokon, a hegy oldalán Nouahennyngh felé halad, descendendo montem Abrahege szántóföldeket érintve intraret quendam alium rivulum Henchpathaca vocatum, szántóföldeken keresztül vonulva mons Hegesheg lábától felkapaszkodik a hegy tetejéig, innen leereszkedik ad unam magnam viam, per quam transiret ad Nóvum Castrum, kelet felé sub pede cuiusdam montis Wluenghege vocati tartva elhagyja a nagy utat, felmegy az Wluenghege hegy tetejére, egy erdőt átvágó utat követ in latere cuiusdam montis Erdewhege nunccupati, szántóföldeket érintve a hegyek lábánál ad quandam novam plantationem vulgo laz dictam jut, leszáll a hegy hátán ad quendam rivulum Torbachinpathaka vocatum, jókora távolságig a patak irányát követi, majd elhagyva azt szántóföldeken keresztül egy völgybe ér, amelyen patak folyik át, az Ohennyngh birtokból Lethenye birtokba vivő úton ad quasdam virgultas salicum ad latus cuiusdam montis Mich[ael]hege érkezik, felkapaszkodik szántóföldek közt erre a hegyre, csúcsáról leereszkedve ad alium montem Kezheg megy, ennek csúcsáról lehúzódva átlépi az Ohennyngh birtokon átfolyó patakot, ad cacumen cuiusdam montis Malumheg vocati ér, a hegy oldalán leereszkedve eléri a Malumpathaka patakot s ezt követve kiindulási pontjánál végződik. Említve: egy-egy bükk- és hársfa, mogyoróbokor. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 64685. (Péchy cs.) — Gárdonyi: Péchy cs. 18, reg. — (M.) * Ápr. 7. A zágrábi káptalan átírja IV. Béla oklevelét. — DL 87843. (Petrichevich 1/2. 11, reg. — M. Családtört. Szemle 7 (1941) 87, reg.) — Helyes kelte: 1411. okt. 9. Lásd 1040. 326 Ápr. 7. A pécsváradi konvent előtt az Abolmaiak viszályuk elintézését fogott bírák ítéletére bízzák. — Zichy VI. 100. (DL 78996.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 327 Ápr. 7. Kulmnach. Wallenrode Albert elismeri, hogy János nürnbergi várgróf tartozása fejében 150 forintot és 18 régi magyar forintot fizetett neki. — Mon. Zoli. VI. 651, reg. (Bamberg lt.) — (M.)
