Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

A szerkesztés. Miután az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárának és Diplomatikai Fény képgyűjteményének — az elérhető teljes levéltári forrásanyagnak — fent leírt átvizsgálása megtörtént, az újonnan kiválasztott oklevelek kivonata is elkészült, a kézirat egy példánya szoros időrendben — az egyazon napon keletkezettek az előző kötetekben kialakított sorrendben — készen állt, megkezdődhetett a szakmai szerkesztő munka. A kézirat tüzetes átolvasása során több feladatot kellett megoldani, egyszersmind néhány új megoldás alkalmazása látszott célszerűnek. A legtöbb figyelmet a többes példányok kiszűrése jelentette. Ugyanarról az oklevélszövegről ugyanis több kivonat/regeszta készült olyan esetben, — ha a két példányban kiállított eredeti oklevél egyik példánya az egyik levéltári fondban, a másik pedig egy másik fondban maradt fenn; — ha az eredeti oklevél és annak középkori — teljes szövegű vagy tartalmi — átírása ugyancsak távol egymástól maradt ránk; — ha téves keletfeloldás vagy más tévedés miatt ugyanarról a szövegről két — esetleg több — kivonat készült; — ha kiderült, hogy az oklevélszöveg több forráspublikációban is megjelent, és ennek következtében több regeszta is készült; — ha kiderült, hogy a kivonat felesleges, mert az oklevél szövege vagy megfelelő kivonata már megjelent nyomtatásban (ez leginkább új publikációk esetében fordult elő); — ha a munka irányítója — nem tudván mindig áttekinteni a már elkészült kivonatokat/regesztákat — ismét kijelölte az oklevelet kivonat készítése végett. Ilyen esetekben mindenekelőtt arról kellett meggyőződni, hogy valóban ugyanarról az eredeti oklevélszövegről készültek-e? Ha igen, több kivonat esetében ki kellett választani a legjobb kivonatszöveget akár úgy, hogy a két kivonat legjobb részeinek felhasználásával készült el a végleges szöveg. Ha az derült ki, hogy a két eredeti oklevél — esetleg eredeti és átirata — között érdemi eltérés van, úgy ezeket külön kellett választani (külön oklevélként kezelni) vagy az egyik kivonat végén levő oklevélleírásban megfelelően megemlíteni, hogy ez az eddigiekben is történt. Ezt a munkát nemigen lehetett elvégezni az egyes példányok eredetijének vagy fényképének kézbevétele nélkül. Az egy szövegről — esetleg egy-két évtized eltéréssel — különböző személyek által készített, s esetleg két különböző személy által kollacionált szöveg egybevetése során észlelt eltérések is elkerülhetetlenné tették az eredeti szöveg megtekintését a helyes adat megerősítése érdekében. A hiányos keltezésű oklevelek (ha az eredetiben sincs évszám vagy közelebbi keltezés, avagy megcsonkult a keltezés) esetében a pontos vagy megközelítően pontos keltezés megállapítása is sok tennivalóval járt, s nem is mindig vezetett eredményre. A csupán évszámmal publikált oklevelek regesztái esetében minden lehetőt el kellett követni a közlés alapjául szolgáló szöveg felkutatására, de számos esetben ez sem járt eredménnyel. A kelet nélküli, a megcsonkult vagy hiányos keltezésű oklevelek elhelyezése az alábbiak szerint történt: Azok az oklevelek, amelyeknél megállapítható volt, hogy az oklevelet egy hónap valamely napja előtt vagy után adták ki, a kérdéses napi dátum elejére vagy végére kerültek. Azokban az esetekben, amikor csak a kiadás éve volt