Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

jelenlétének a káptalan igazolását az eskü letételéről. Az alperesek azonban a kijelölt időben nem jelentek meg, és — miként a felperesek a káptalan okleveleivel bizonyították — az esküt sem tették le. Minthogy a Pozsony megyében tartott vizsgálatok helytállónak találták a felperesek panaszát, az alperesek viszont az általuk hangoztatott ártatlanságukról az esküt nem tették le, és nem jelentek meg különös jelenléte előtt duritiam et rebellionem eorum cordium in detrimentum ipsorum rerumque et bonorum eorum ruinam redundari, ezért az ország vele ítélkező nemeseinek tanácsára, nehogy büntetlenségük másokat hasonló tettekre bátorítson, az alpereseket in facto potentie elmarasztalva, fej- és jószágvesztésre ítéli, birtokaik és javaik kétharmadát magának mint bírónak, egyharmadát perbeli ellenfelüknek lefoglalva, nostra iudiciaria auctoritate mediante. Pátens oklevelét, minthogy Eberhard zágrábi püspök, kancellár a királyi pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősíttette meg. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Pozsonyi kápt. mit. Capsa C. fasc. 1. n. 18. (DF 227718.) — Két XV. sz.-i másolata: uo. Capsa E. fasc. 2. n. 40—41. (DF 227862—227863.) — NB: A ZsO II. 8146. sz. alatt közölt fogalmazvány keltezése: (1410 körül). Bizonyosra vehető, hogy Szentgyörgyi Eberhardusnak az a beismerése a jelen oklevél keltét követően az 1411. évben készült. 172 Febr. 21. (Bude, 40. die oct. epiph.) Garai Miklós nádor a pozsonyi káptalanhoz. A jelen nyolcad 39. napján, amikor unacum regni nobilibus ítélkezett, Ádám fia: Vinceslaus/Vencezlaus civis civitatis Posoniensis (proc. Domokos diák) bemutatta 1. Szécsényi Frank országbíró [1407. szept. 2-i] oklevelét, amelyben utasította a káptalant, hogy vízkereszt nyolcadára idézze ismét a király elé Gutor-i Jakab fiát: Imrét, aki Vencel ellene indított, időközben abbamaradt perében újra megidézve, nem jelent meg (ZsO II. 5707), — 2. a káptalan jelentését, amely szerint kiküldötte és Legh-i István fia: János királyi ember 1407. Szt. András 8. napján (dec. 7.) Gutor-it in eadem portioné sua megidézte vízkereszt nyolcadára a királyi jelenlét elé, — 3. Rozgon-i Simon országbíró 1409. évi oklevelét, amely szerint ez év Szt. György nyolcadán, amikorra a pert halasztották, az alperes ismét nem jelent meg, amiért megbírságolta. — Minthogy a felperes jogorvoslatot kért, de az alperes ismét nem jelent meg, idézze az alperest három vásáron történő kikiáltással Szt. György nyolcadára jelenléte elé, öt márka bírság megfizetésére kötelezve és figyelmeztetve őt, hogy távolmaradása esetén is lezárja a pert, prout dictaverit ordo iuris. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Pozsony város lt. 3355. (DF 241433.) — Bratislava 790, reg. 173 Febr. 21. (Budae, 40. die oct. epiph.) Garai Miklós nádor a vasvári káptalanhoz. 1407. Szt. György nyolcadán Bodolló (dictus) Miklós és Czépa (dictus) Balázs cives de Castroferreo — a civitas többi civis-e és hospes-e nevében is — pert indítottak Molnár-i Domokos fia: Demeter ellen, mert annak Molnár-i villicus-a: István ura nevében ellentmondott a civitas Molnár birtok felől történt elhatárolásának. A káptalannak a felperesek által bemutatott jelentése szerint annak kiküldötte és Kisoszkó-i László nádori ember 1406. dec. 17-én a nádor parancsára a civitas bírájának és néhány civis-ének útmutatása alapján úgy jelölte ki a határokat, hogy prius incepissent in quadam arbore pyry sylvestris iuxta fluvium Rabae, ubi in eundem fluvium [intrando

1

] per médium eiusdem fluvii ad orientem eundo pervenissent ad pontem magnum Molnarihid vocatum, in cuius medio signum metale fecissent; inde per eundem fluvium intrando et longe eundo pervenissent ad quandam arborem gyertyán-