Körmendy József: A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421–1536 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 21. Budapest, 1990)

Bevezetés. A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421-1536

(dignitates; lectoria, cantoria, custodiatus), a kanonoki praebenda (canonicatus et praebenda), a nagyobb jövedelmű plébániák és egyes szerzetesházak, monostorok elöljáróinak (ábbas, prior) javadalma, ha ezeknek értéke, vagyis az évi jövedelme a 24 aranyforintot meghaladta. A javad almás a megüresedett javadálom újra való be­töltéséhez (restitutio) szükséges megerősítést tartalmazó pápai iratot, bullát az első évi jövedelem felének befizetése után kapta meg. Az adományozási és megerősíté­si eljárásnak pénzügyi vonatkozását jelzi az „annata" (annualia, annalia) elnevezés is, amit a középkori formula így határozott meg: „Annata, seu medii fructus primi anni . Az illetékfizetésnek ez a módja III. Ince pápa (1198-1216) idejére vezethető vissza. Az elnevezés is a XIII. század közepétől használatos. A pápaság avigno­ni korszakában (1305-1378) a kinevezések után járó illetékek a kúriának biztos és nélkülözhetetlen jövedelmi forrást jelentettek, és egyben az egyház központi kor­mányzását is biztosították. Kőtelező voltát és a fizetés módját időről időre pápai és zsinati határozatok szabályozták. 1306-ban V. Kelemen pápa a Kúria részére há­rom évre lefoglalta az angliai, skóciai és írországi javadalmak első évi jövedelmének felét. Az adózás e módját kísérő folytonos elégedetlenséget jelzi, hogy 1311-ben a Vienne-i zsinaton tiltakoztak ellene. 1318-ban XXII. János azonban ismét három évre az egész egyházra — Franciaországot kivéve — kiterjesztette ezt az igényt. 4 A kisebb javadalmak pénzbeli értékelése is a XIV. század folyamán alakult ki. 1326-tól a kötelezettség azokat a reservatioval juttatott kisebb javadalmakat terhel­te, amelyeknek évi jövedelmét 6 forintnál többre becsülték. Ezt IX. Bonifác az 1389 november 9-én kelt dekrétumával 24 aranyforintban szabta meg, ami a következő korszakban is érvényben maradt. XII. Benedek 1335 január 11-én kelt „Ad régimen ecclesiae" kezdetű konstituci­ója részletesen szabályozta a javadalmak adományozását és az illetékek befizetésé­nek módját. Rendelete, amely a Camera Apostolica gyakorlatának minden lényeges mozzanatát, még az ügyvitelt bonyolító tisztviselőkre vonatkozó előírásokat is tar­talmazta, bekerült az egyházi jogszokásoknak a következő évszázadban is érvényes hivatalos gyűjteményébe. 5 A nagy egyházszakadást felszámoló konstanzi egyetemes zsinat (1414-1418) a 25. ülésen előbb az egyház egységének teljes visszaállításáig megszüntette az annáták fizetését. Utóbb a zsinaton megválasztott V. Márton pápa 1418 január 20-án kelt dekrétumában újra szabályozta a Római Kúria jövedelmeinek kezelését, és az an­náták fizetését felújítva annak módjára vonatkozólag a zsinaton jelen lévő nemzeti képviselőkkel országonként külön-külön konkordátumokat kötött. A 24 aranyforin­tot meghaladó érték az átszámítások alapjául szolgáló pénznemek megnevezésével V. Márton pápa 1418-ban kelt szabályzatában a bullae sine obligatione, tehát ille­tékkel nem terhelt javadalmak esetére alkalmazva így olvasható: „... super beneficiis quorum fructus etc, XXIV librarum turonensium parvarum seu florenorum auri, vel IV marcarum argenti puri communi existimatione valore annum non excedunt" . 6 3 Handbuch der Kirchengeschichte op. cit. 420—421. 4 Lexikon fűr Theologie und Kirche. Bd. I. Freiburg i. Bg. 1957 2 , 575. — Lexikon des Mittelalters. Bd. I. München-Zürich 1980, 662. 5 Corpus Iuris Canonici. Ed. Aemilius Fridberg. Editio Lipsiensis secunda. Pars II. Lipsiae 1881, 1266-1267. (Extravagantes communes, Liber tertius, Titulus II., cap. XIII.) 6 Baix CCLXVI-CCLXVIII. — Cf.: Concilium Constantiense, 21 Mártii 1418, Sessio XLIII: De reformatione ecclesiae; in: Conciliorum Oecumenicorum Decreta (ed. J. Alberigo, J. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom