Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

mezővárosban több megyebeli nemessel tartott törvényszékén Neczpal-i Jussth Menyhért (egr.) előadta, hogy András-nap vigíliáján (1523. nov. 28.) Blatnicza-i Erdewdi Benedek (egr.) familiárisa az ő emberét (subditus): Neczpal-i Wanczo Jánost (prov.) az ő birtokán megverte, s lovakat, lószerszámot (cathenas), szekeret, állatokat (peccora) és egyéb holmikat vett el, és Blatnicza várába vitte azokat. Erre Benedek ügyvédje: Falkusfalwa-i Boldizsár a megye megbízólevelével kijelentette, hogy a familiáris mindezt ura tudta nélkül tette, ezért Benedek mindent visszaadott, kivéve a lószerszámot, de azért is méltányos árat ígért. A felperes a cselekményt és a lószerszám visszatartását (actionem et aquisitionem) a következő tanúkkal bizonyíttatta: Kyssjessen-i Petrowicz György és Dulicz-i Michalko András, akik a felperes házánál voltak, amikor Wanczo János beszámolt az esetről; Nagyjesen-i Gessesky(!) István szolgabíró, Dulicz-i Dániel és Kyssgessen-i György, akiket a felperes az elvett dolgok visszavételére az alpereshez küldött, és akik a lószerszám kivételével mindent visszakaptak. A bíróság úgy határozott, hogy Jussth Menyhért probus vir-ek útján szólíttassa fel Benedeket: familiárisa részéről szolgáltasson neki igazságot. A felperes azonban az ítélettel nem volt megelégedve, és kérte a pernek a királyi személyes jelenlét elé való terjesztését; erre a megyei hatóság az ügyet Margit-nap 20. napjára (aug. 1.) a királyi udvarba terjesztette. Papíron, egy zöld és négy természetes színű gyűrűs zárópecsét darabjaive, DL 63585. (Fasc. X. n. 11.) 740. 1524. június 30. (V. p. Petri et Pauli) ZenthMarthon mezőváros. Laczlaffalwa-i Ewrdek János Turóc megyei alispán és a szolgabírók jelentik Lajos királynak az alábbiakat: A megye egyes nemeseivel az elmúlt évben Vid és Modestus napját követő csütörtökön (1523. jún. 18.) a ZenthMarthon mezővárosban tartott törvényszéken Blatnicza-i Erdewdi Benedek (egr.) nevében Fakusfalwa-i(l) Boldizsár megyei megbízólevéllel megjelenvén előadta, hogy Kussaw-i másképp Neczpal-i Jussth Menyhért (egr.) az akkor elmúlt évben a Kereszt megtalálása ünnepét (máj. 3.) követő napok egyikén Benedek egyik Bela-i jobbágyának: Chaymo Máténak állatait a megyebeli Zárna völgyében délre, a Chmelnicze folyó mellett elfogta, Neczpal-i birtokára hajtotta, és hatalmasul mostanáig ott tartotta. Jussth Menyhért erre azt válaszolta, hogy erdejébe ment sólymok befogására (pro excipiendis falkonibus!), amikor zajt hallott, odasietett, és ott találta Chaymo Mátét, amint bárányait legeltette, és léceket (asseres) készített, őt nem tudta elfogni, ezért bárányait Neczpalra elhajtotta; mindezt saját birtokának védelmében tette. Állítását tanúk igazolták: a Naggessen-i István szolgabíró által kihallgatott nemes Dulicz-i István (Jussth Menyhért familiárisa volt a bárányok elhajtásakor, de már nem az), Zablath-i György (egr.) embere: Mihály (prov.) Neczpal-ról, akik vele voltak a sólyomfogáson. Továbbá Dulicz-i Dániel, Nagjessen-i Giessensky György, Georgius sartor ex eadem, Drasskafalwa-i Dénes, Drasskafalwa-i Milecz Péter, akiket Justh Menyhért küldött ki a károk felmérésére, és az erdőn átmenve látták a léceket, de nem tudták, ki csinálta, majd megtalálták a legelésző bárányokat. Nagiessen-i István szolgabíró, Nagiessen-i György, Dulicz-i Dániel, Ffalkus18 Borsa 273