Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

Roth-i birtokrészbe. Az iktatásnak azonban a Gergely-nap előtti hétfőn (márc. 11.) Neczpal, Sybokrek és FelsoRoth birtokon Komorow-i Komorowsky János (egr.) felesége: Zsófia nevében jobbágya: Neczpal-i Gergely, Koromhaza-i Korom Bálint és felesége: Zsófia nevében pedig Lőrinc nevű familiárisuk, a következő szerdán (márc. 13.) Czepano birtokon Kwbyn-i Salamon familiárisa: Pál (prov), a következő csütörtökön (márc. 14.) Kermeshaza-n pedig Kermeshaza-i Péter nevében jobbágya: Balázs ellentmondott, ezért Korom Bálintot, feleségét: Zsófiát, Komorow-i János feleségét: Zsófiát Neczpal birtokon, Kwbyn-i Salamont Czepano-n, Kermeshaza-i Pétert pedig Kermeshaza-n György-nap nyolcadára (máj. 1.) megidézték a királyi személyes jelenlét elé. Papíron, zárópecsét darabjával. DL 63512. (Fase. IX. n. 2.) — Az oklevél hátlapján olvasható feljegyzés: Pro A Andreas de Paloth cum Thwrocz; solvit B (kézjegy); ex I Sophia consors Valentini Korom; non signetur, alii omnes seribantur. 646. 1504. november 17. (6. die 38. diei oct. Mich.) Buda. Ulászló király a turóci egyház konventjéhez. Mihály-nap nyolcadának 38. napján, amikor főpapokkal, bárókkal, ítélőmesterekkel és a királyi törvényszék esküdt ülnökeivel ülésezett, Koromhaza-i Korom Bálint (egr.) felesége — néhai Nezpal-i Balázs leánya —, Zsófia (generosa) felperes nevében megjelent Makra-i Gergely a turóci konvent levelével, míg az alperesek közül Kamychacz-i Horváth Márk (egr.) és felesége: Benigna (generosa) helyett Mykethyncz-i Pál jelent meg a veszprémi káptalan levelével; Kwssaw-i Jwsth András (egr.), Komorow-i Komoroczky János felesége — Zenthmyklos-i Pongracz István és felesége: Cecília leánya —, Zsófia nem képviseltették magukat. A felperesre a per atyja halálával szállt, az alperesek pedig a pert néhai Neczpal-i Istvántól, Knez Gergely Corbauia-i comes fiától: Kristóftól -- anyja: Nezpal-i László leánya: néhai Zsófia —, Pongracz István feleségétől: Cecíliától és a nevezett Nezpal-i László özvegyétől: Angieta tói örökölték. A felperes ügyvédje felmutatta Mátyás király 1469. március 9-én (56. die oct. epiph.) kelt ítéletlevelét, amellyel a nevezett Pongracz Istvánt, Kristófot, Cecíliát és Angleta-t jószágvesztésre ítélte Nezpal-i Balázs ellenében. Minthogy az ügyvéd állítása szerint akkor az ítéletet nem hajtották végre (a pervesztesek birtokának kétharmada a királyt, egyharmada az alperest illette), és egyes birtokok nem kerültek Balázs kezére, kéri az ítélet végrehajtását a jelenlegi alperesek ellen, akik ezeket most birtokolják. Ezért a király megparancsolja a turóci egyház konventjének, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében az udvarból kijelölt királyi emberek egyike járja be a szóban forgó birtokokat, becsülje meg, foglalja le azokat, és végezze el kétharmad részben a király, egyharmad részben a felperes javára zálogjogon a megfelelő iktatásokat; eljárásuk eredményét pedig György-nap nyolcadára (máj. 1.) jelentsék a királyi személyes jelenlétnek. — A királyi udvarból kijelölt királyi emberek: Echer-i János, Wylak-i László, Kápolna-i György, Myhalyocz-i László, Ewr-i Dacho Imre. — Az oklevél hátlapján középen, a külzet alatt: Lecta, presentata et extradata in sede per magistrum Franciscum de Marocha. Alatta: Coram me magistro Johanne Ellyewelgy. Ez alatt: Et coram me magistro Stephano Werbewczy. Papíron, vörös zárópecsét töredékével. DL 63513. (Fase. IX. n. 5.)