Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

596. 1501. július 29. (V. p. Anne) ad Sanctum Martinum. Naghgessen-i Miklós Turóc megye alispánja és a négy szolgabíró jelentik Ulászló királynak: az 1501. május 21-én kelt királyi parancsra (lásd az 593. sz.) ZenthMarthon mezővároshoz törvényszékük székhelyére összehívták a megye valamennyi nemesét. A törvényszéken Kwssaw-i Justh András (egr.) officiálisa: Jakab (megyei ügyvédvalló levéllel) ura nevében előadta, hogy FelsewZathworchee-i Balázs befogadta az éjszaka csendjében megszökött Zabogkrek-i jobbágyait: Pált és Kelement. Arra a tíz forintra vannak kezesek, amelyet uruk rótt ki rájuk; tartoznak továbbá azzal az öt forinttal, amelyet uruk minden egyes jobbágyra kivetett, továbbá 48 forinttal a perlekedés és a béke megbontása miatt (pro litigationibus suis et treugas pacis non persistendo). — FelsewZathworche-i Balázs nemes azt válaszolta, hogy ő az ország szokásai szerint engedéllyel fogadta be őket. Erre tanúk állítását rendelték el. — Szaniszló szolgabíró előadta, hogy amikor nevezettek számára az engedélyt Zabogkrek birtok bírajától átvette, akkor a bíró kihágásokkal és tartozásokkal vádolta őket (culpam iudex eis inposuit) mint Jwsth András ügyvédje. Azon kívül Dolyna-i Benedek és Draskaffalw-i Yuanka Balázs, az alispán pecsétjével vizsgálatra kiküldött nemesek Zabogkrek és Kosczan birtokok bíráitól és közösségüktől eskü alatt megtudták, hogy a két jobbágy egy kenyéren (in uno pane) élt, és nem voltak megosztozva. Kisjeszeni (de Parvagessen) Mátyás eskü alatt elismerte, hogy a jobbágy nem éjszaka, hanem nappal távozott. Szaniszló szolgabíró elismerte, hogy a jobbágy távozási engedélyét napfelkeltekor vette át, amikor a pásztorok már kihajtották az állatokat (peccora) a mezőre. Szentpéteri (de Sancto Petro) Chmel Mátyás, Trebostow-i Silla Mihály, Gehodnyk-i Nemyl Mátyás pedig a kihágásokat (excessibus) ós a békebontást illetően eskü alatt azt vallották, hogy Pál testvére: Kelemen Jwsth András kocsmájában (in thaberna) volt, ahol egyes Zabogkrek-iek megfenyegették, és tiltották a békebontást. Kelemen, kifizetve borát hazaindult, a veszekedők azonba elálltak útját, őt és a vele voltakat megszúrták és megverték (percusserunt et verberaverunt). — A megye tisztikara, a törvényszék nemes esküdtjei úgy ítéltek hogy a jobbágy a 48 forintot nem köteles megfizetni, mert őt verték meg, de köteles visszatérni és a jobbágyokra kivetett 15 forint tartozását Jwsth Andrásnak leróni. Ebben az ítéletben azonban FelsewZathurcze-i Balázs nem nyugodott meg, és kérte az ügynek 32. napra a királyi személyes jelenlét elé való terjesztését, amit megtettek. Papíron, egy zöld és négy természetes színű viaszpecsét töredékével. DL 63481. (Fasc. VIII. n. 19.) — Felsewzathorchee-i Balázs részére kiállított példány. — Az oklevél hátlapján olvasható feljegyzések: Pro A Mathias de Symony cum procuratoriis litteris de Thwrocz. — A másik oldalon: Pro A Petrus de Folkossolcz cum procuratoriis conventus de Thwrocz. — Pro A Nicolaus de Pezele cum conventus de Thwrocz; solvit (kézjegy). — Pro A Albertus Sarkewzy de Nadasd cum palátinalibus; solvit Jo (kézjegy). (Más írással:) I non venit, ideo convictus est in iudicio consueto. Et quia vicecomites et iudices nobilium comperti sunt rectum fecisse iudicium, ideo iudicium eorundem approbatum est et remissa est causa ad fidem comitatus pro eiusdem executione. — 1501. december 31. Esztergom lásd 1500. december 31.