Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

érdekében, Koromházi Demeter és Barnabás ellenében Turóc megye ispánjához, illetve alispánjához és szolgabíráihoz. — Eltérő írásmód: Wigles. Átírta Turóc megye 1495. szeptember 3-án kelt jelentésében. DL 63400. 477. 1495. augusztus 2. (dom. p. vinc. Petri) in sede Zoliensi. Radványi (de Radwano) György alispán, valamint a zólyomi szék minden egyes nemese és a szolgabírák jelentik Ulászló királynak: az 1495. július 15-én kelt királyi parancsra (lásd a 473. sz.) Vasas Szent Péter napja előtti csütörtökre (júl. 30.) megidézték törvényszékük elé Justh Andrást (egr.) és a Wygles-i várhoz tartozó jobbágyokat. A felek megjelentek. Az első pont (articulus) a jobbágyoknak az a panasza volt, hogy uruk nem tartja őket régi kiváltságaikban, mire András kijelentette, hogy ugyanolyan jogaik vannak, mint Albert király, illetőleg András atyjának idejében; ezt a jobbágyok is elismerték, mire András hozzáfűzte, akkor miért panaszkodtok rám a királynál (quare querulatis regié maiestati adversum me) ? — A második articulus az a panasz volt, hogy András a Budán minap hozott ítéletben foglaltaknál többet követelt tőlük, mire András azt válaszolta: mutassátok be az ítéletlevelet, hogy lássák itt a törvényszéken, ha benneteket különböző módon terheltelek, és sok kárt okoztam; erre a jobbágyok elismerték, hogy nincs ilyen ítélet, mire András válasza az előbbihez hasonló volt. — A harmadik articulus szerint túlzott taksákat, jogtalan adókat (exactiones) és nehéz szolgáltatásokat csikart ki. Erre András megkérdezte, hogy követelt-e mást, mint amennyit Mátyás király óta az országos rendelkezések előírtak vagy mint amennyit más földesurak a király részére (pro honore huius regis) háborúra szednek; erre a jobbágyok elismerték, hogy csak ezeket fizették. — A negyedik articulus az a panasz volt, hogy a régi szokásnál több szántást követelt; András azt válaszolta, hogy csak annyit kívánt a földművelésben (in agricultura), amennyit atyja idejében teljesítettek, ahogy azt az egész zólyomi kerület (totus districtus Zoliensis) tudja, és bemutatta Mátyás király két levelét, hogy mit kell dolgozniuk. — Az ötödik articulus, hogy a borkimérésben megkárosította őket (in vinorum propinatione eosdem dampnificaret). András azt válaszolta hogy mér ugyan ki bort, de olcsóbbért, mint a szomszédok; ezek két-három dénárért, ő másfél(mediosecundo)-egy dénárért; senkit sem kényszerít azonban bora fogyasztására; mindezt a jobbágyok is elismerték. — A hatodik articulus az a panasz volt, hogy kényszerítette őket vett bort szállítani, és munkájuk árát nem fizette meg. András erre kijelentette, hogy minden szállítónak megfizette munkáját vagy pénzben, vagy terményben, egyesek meg voltak elégedve, mások hallgattak, de ha valakinek tartoznék, megfizeti. — A hetedik articulus szerint silány ökröket vágatott le és kétszeres árért nekik mérte ki. András hiteles dokumentumokkal bebizonyította, hogy a jobbágyok kérésére négy ökröt vett 18 forintért, és ebben az értékben osztotta ki; a mészárosok levágták és 10 dénárral olcsóbban adták, mintha másutt vették volna. Ezt a jobbágyok elismerték. — A nyolcadik articulus panasza szerint a sót a jobbágyoknak kétszeres áron adta. András a nagyszlatinai bíró dokumentumával (cum documento iudicis de Zlatina maiori) bizonyította, hogy egy jobbágynak sem osztott pro minutissimo